Tíz kérdésre egyetlen elutasító mondat – ennyit ér egy volt tűzoltó tudása?

Nem kiváltságot kértem, hanem egy utat vissza ahhoz a hivatáshoz, amelyet fiatalon életpályámnak választottam

2026 szeptember 17-én nyílt szakmai beadvánnyal fordultam a Katasztrófavédelmi Oktatási Központhoz.

Nem állást kértem. Nem felmentést kértem. Nem azt kértem, hogy több évtizedes tapasztalatomra hivatkozva vizsga és képzés nélkül kapjak újabb jogosultságot.

Azt kérdeztem meg, hogy korábbi hivatásos tűzoltóként, dokumentumokkal igazolható tűzoltótechnika-kezelői képesítésekkel, autódaru-kezelői végzettséggel és több évtizedes emeléstechnikai gyakorlattal milyen hivatalos úton vehetek részt a tűzoltódaru-kezelői szaktanfolyamon.

Tíz konkrét kérdést tettem fel.

A KOK válasza lényegében egyetlen kizáró feltételt közölt velem:

"magánszemélyként nincs lehetősége részt venni."

Ennyi.

Mit ér tíz év tűzoltói múlt?

Fiatalon a tűzoltóságot választottam életpályámnak.

Nem kívülállóként beszélek erről a hivatásról. Hivatásos, készenléti tűzoltóként szolgáltam, tűzoltótechnikát kezeltem, káreseteknél és műszaki mentéseknél dolgoztam. Az ott megszerzett tapasztalatok, a fegyelem, a bajtársiasság és a szolgálat felelőssége a mai napig meghatározzák a gondolkodásomat.

A szolgálatot követően sem fordítottam hátat a műszaki világnak.

Autódaru-kezelőként és emeléstechnikai szakemberként dolgoztam tovább. Nagy teherbírású darukkal, összetett emelésekkel, teherkötözéssel, munkabiztonsági kérdésekkel és emeléstechnikai szakirányítással foglalkoztam.

A tűzoltói és a darukezelői életutam számomra nem két külön történet. Ugyanannak a szakmai útnak két egymásra épülő része.

Éppen ezért kérdeztem meg a KOK-ot: hogyan vihetném vissza ezt a tudást oda, ahonnan egykor elindultam?

Nem a végzettségeimet vizsgálták meg

A KOK részére megküldött beadványban részletesen felsoroltam az igazolható szakmai hátteremet:

• az 1996-ban megszerzett hathetes alapfokú tűzoltó-tanfolyami végzettséget;
• a többéves hivatásos készenléti tűzoltói szolgálatot;
• az alapfokú műszaki mentő tanfolyamot;
• a tűzoltótechnika-kezelői igazolványt;
• a tűzoltó gépjárművekre és technikai eszközökre vonatkozó vizsgabejegyzéseket;
• a gépjárműfecskendő-kezelői képesítést;
• az autódaru- és emelőgép-kezelői végzettségeket;
• a teherkötözői képzettséget;
• az emeléstechnikai szakirányítói gyakorlatot;
• a nehézgépjárművek vezetéséhez szükséges jogosultságokat;
• a több évtizedes tényleges darukezelői és emeléstechnikai tapasztalatot;
• valamint a jelenleg is igazolható gépkezelői egészségügyi alkalmasságot.

Ezek nem önéletrajzi kijelentések. Valamennyi dokumentumokkal igazolható.

A KOK válaszából azonban nem derül ki, hogy ezek közül bármit érdemben megvizsgáltak volna.

Nem írták le, hogy elfogadják-e a korábbi tűzoltói végzettségemet. Nem válaszoltak arra, hogy megfelelő-e a tűzoltótechnika-kezelői igazolványom. Nem közölték, kell-e ismét alaptanfolyamot végeznem. Nem jelölték meg, milyen orvosi alkalmasság szükséges. Nem írták le, mikor indul a következő képzés.

Arra sem válaszoltak, milyen hivatalos úton teljesíthetném a jelenleg hiányzó feltételt.

Vagyis nem a szakmai alkalmasságomról született érdemi álláspont. Egyetlen szervezeti akadályt állapítottak meg, majd ezzel lezárták a választ.

Tíz kérdésből kilenc megválaszolatlan maradt

Eredeti beadványomban többek között azt kérdeztem:

• elfogadható-e az 1996-ban megszerzett tűzoltói végzettségem;
• megfelel-e a korábbi tűzoltótechnika-kezelői igazolványom;
• szükséges-e a teljes alaptanfolyam megismétlése;
• lehetséges-e tudásfelmérés, beszámítás vagy egyedi elbírálás;
• figyelembe vehető-e a civil autódarus és emeléstechnikai gyakorlatom;
• milyen egészségügyi alkalmasság szükséges;
• mely szervezet jogosult a beiskolázásomra;
• mikor indul a következő képzés;
• és pontosan milyen módon pótolhatom a hiányzó feltételeket.

A válasz ezekre nem tért ki tételesen.

Ez számomra nem teljes körű szakmai válasz. Ez egy rövid elutasítás, amely nem mutatja meg a továbblépés lehetőségét.

Foglalkoztatási jogviszony vagy önkéntes tagság?

A KOK válasza szerint aktív, beiskolázásra jogosult szervvel fennálló "foglalkoztatási jogviszony" szükséges.

Csakhogy a hivatkozott 9/2015. (III. 25.) BM rendelet nem kizárólag hivatásos állományú személyekről rendelkezik.

A szabályozás az önkormányzati és létesítményi tűzoltóságok tagjai mellett az önkéntes tűzoltó egyesületek szaktevékenységet végző tagjait is megnevezi. Az önkéntes egyesületi tagság azonban nem feltétlenül jelent foglalkoztatási jogviszonyt. A rendelet a tűzoltódaru-kezelői szaktanfolyamot belső képzésként szabályozza, és meghatározott szervezetek tagjai számára teszi elérhetővé. net.jogtar.hu

Ezért újabb hivatalos levélben kértem a KOK-tól annak pontos tisztázását:

• szükséges-e valóban foglalkoztatási jogviszony;
• vagy elegendő lehet egy önkéntes tűzoltó egyesületben fennálló, igazolt, szaktevékenységet végző tagság;
• mely jogszabályhely írja elő pontosan a foglalkoztatási jogviszonyt;
• és mely szervezet milyen feltételekkel iskolázhatna be.

Nem az elutasítás fáj a legjobban

Őszintén kimondom: nem önmagában az fáj a legjobban, hogy jelenlegi jogállásom alapján magánszemélyként nem iratkozhatom be.

Az fáj igazán, hogy nem láttam a válaszban semmilyen szakmai kíváncsiságot arra, hogy ki vagyok, mit tettem le az asztalra, milyen képesítésekkel rendelkezem, és hogyan lehetne a megszerzett tudásomat a tűzoltóság, a műszaki mentés vagy a következő generációk szolgálatába állítani.

Egy volt hivatásos tűzoltó jelentkezett.

Egy olyan ember, aki a szolgálat után sem távolodott el a műszaki mentés világától, hanem a civil emeléstechnikában szerzett további, dokumentálható tudást és tapasztalatot.

Erre nem azt a választ kaptam, hogy:

"Nézzük meg a papírjait."

Nem azt, hogy:

"Mutassa be a tapasztalatait."

Nem azt, hogy:

"Ezt és ezt a feltételt kell még teljesítenie."

Hanem gyakorlatilag azt:

Magánszemélyként nincs lehetőség.

Ez a válasz a jelenlegi vezetői szemléletet is minősíti

Ez már nemcsak egy tanfolyamról szól.

Arról is szól, hogyan viszonyul egy állami képzési rendszer azokhoz, akik korábban szolgáltak benne, majd a civil életben további, az eredeti hivatásuk számára is értékes tudást szereztek.

Egy felelősen működő rendszernek nemcsak belépési feltételeket kellene felsorolnia. Fel kellene ismernie azokat az életutakat is, amelyekben a korábbi szolgálati tapasztalat új civil szaktudással egészült ki.

Nem azt várom a KOK vezetésétől, hogy kivételt tegyen velem.

Azt várom, hogy egy volt tűzoltó tíz konkrét kérdésére tíz érdemi választ adjon. Ha valami nem lehetséges, mondja meg pontosan, miért. Ha egy feltétel hiányzik, mutassa meg, hogyan teljesíthető. Ha a kérdés nem tartozik hozzá, továbbítsa ahhoz, aki jogosult válaszolni.

Szerintem ez lenne a vezetői és szakmai felelősség minimuma.

A jelenlegi válasz azonban nem utat mutatott, hanem lezárt egy ajtót. Nem a tudásomat mérte fel, hanem a jogállásomat nézte meg. Nem lehetőséget keresett, hanem kizáró feltételt talált.

Ez pedig számomra nemcsak bürokratikus hiányosság, hanem súlyos szakmai és emberi csalódás.

Így hogyan találjon vissza bárki?

Sokat beszélünk életpályamodellről, szakemberhiányról, tapasztalatátadásról és a fiatalok megszólításáról.

De mit mondunk egy olyan korábbi tűzoltónak, aki vissza szeretné vinni a rendszerbe a később megszerzett tudását?

Azt, hogy nincs rá szükség?

Azt, hogy előbb találjon magának valamilyen szervezeti jogviszonyt, miközben még azt sem mondjuk meg pontosan, melyik jogviszony lenne megfelelő?

Azt, hogy a többéves szolgálati múltja és több évtizedes emeléstechnikai tapasztalata addig nem érdemel vizsgálatot, amíg nincs mögötte egy beiskolázó szervezet?

Ha ez a rendszer válasza, akkor így valóban nem fog visszatalálni a tűzoltósághoz az, aki egykor szerette ezt a hivatást, és ma is szeretne tenni érte.

Nem azért, mert már nem akar segíteni.

Hanem azért, mert még az esélyt sem kapja meg arra, hogy megmutassa, mit tud.

Nem fogadom el, hogy ennyi legyen a válasz

2026 október 9-én hivatalosan kértem Müller Róbert tűzoltó ezredestől, a KOK igazgatójától a válasz kiegészítését.

Ismét feltettem a megválaszolatlan kérdéseket, és külön kértem annak tisztázását, hogy az önkéntes tűzoltó egyesületi tagság milyen feltételekkel teheti lehetővé a beiskolázást.

Azt is egyértelművé tettem: nem kiváltságot, felmentést vagy a szabályok megkerülését kérem.

Egy teljesíthető, törvényes és szakmailag tisztességes utat kérek.

Mert a válasz nem lehet mindig csak az, hogy "nem".

A felelős válasznak azt is meg kell mutatnia, hogyan lehetne mégis.

A kérdés továbbra is nyitva maradt

Az eredeti kérdésem változatlan:

Összekapcsolható-e még Magyarországon egy korábbi hivatásos tűzoltó életútja a civil életben megszerzett, több évtizedes emeléstechnikai tudással?

Vagy a rendszer számára csak addig érték az ember tudása, amíg aktív állományban van?

Én továbbra is készen állok arra, hogy bemutassam valamennyi végzettségemet, jogosultságomat és szakmai tapasztalatomat.

A kérdés most már nem az, hogy én akarok-e tenni a tűzoltóságért.

A kérdés az, hogy a jelenlegi vezetés hajlandó-e egyáltalán lehetőséget keresni arra, hogy ezt megtehessem.

Előzmény

Az eredeti nyílt szakmai beadvány és annak részletes szakmai háttere itt olvasható:

Kapcsolódó dokumentumok

A cikkben ismertetett, már elküldött válaszkiegészítési kérelem teljes tartalma itt ellenőrizhető: 2026.10.09. 1 Gmail - Re_ Nyílt szakmai beadvány – részvételi lehetőség a tűzoltódaru-kezelői szaktanfolyamon.pdf

Források

1. Katasztrófavédelmi Oktatási Központ: Tűzoltódaru-kezelői szaktanfolyam
   https://kok.katasztrofavedelem.hu/32630/54-tuzoltodaru-kezeloi-szaktanfolyam

2. 9/2015. (III. 25.) BM rendelet
   https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1500009.bm

3. Müller Róbert tűzoltó ezredes, KOK-igazgató 35001/2371-4/2026. ált. számú hivatalos válasza, 2026. október 8.

4. Pártl Károly Péter: Nyílt szakmai beadvány – részvételi lehetőség a tűzoltódaru-kezelői szaktanfolyamon, 2026. szeptember 17., MD-147-2026.

5. Pártl Károly Péter: Hivatalos válaszkiegészítési kérelem és szakmai észrevétel, 2026. október 9., MD-147/1-2026.

Személyes véleményem

Mindezek után őszintén ki kell mondanom: jelenleg nem hiszek abban, hogy a tűzoltóság életét ugyanaz a vezetői szemlélet fogja érdemben megváltoztatni, amely hosszú évek óta nem tud mit kezdeni azokkal az emberekkel, akik már bizonyítottak ebben a hivatásban, később pedig más szakterületeken is értékes tapasztalatot szereztek.

Nem azért fogalmazok ilyen keményen, mert kiváltságot vagy szabályok alóli felmentést kértem. Éppen ellenkezőleg: azt kérdeztem meg, milyen hivatalos és teljesíthető úton bővíthetném tovább a tűzoltói, gépkezelői és emeléstechnikai tudásomat. Erre nem lehet valódi szakmai válasz az, hogy magánszemélyként nem vehetek részt a képzésen, miközben a múltamat, a végzettségeimet, a gyakorlati tapasztalatomat és a lehetséges továbblépési utakat érdemben meg sem vizsgálják.

Meggyőződésem, hogy éppen a hozzám hasonló emberek tapasztalatára kellene támaszkodni. Azokra, akik belülről ismerik a tűzoltói szolgálatot, később pedig a civil életben további szakmai tudást szereztek. A mi életutunk mutathatná meg a következő nemzedéknek, hogy a tűzoltói hivatásban megszerzett tudás nem vész el, és hogy ebből valódi, átjárható életpálya építhető.

Ehhez azonban olyan vezetői gondolkodásra lenne szükség, amely nem veszélyt vagy adminisztratív problémát lát a kezdeményező emberben, hanem lehetőséget. Amely nem félresöpri a múltját, hanem megvizsgálja, hogyan lehetne a tudását ismét a közösség szolgálatába állítani.

Ha egy volt hivatásos tűzoltónak, aki többéves szolgálati múlttal, igazolható szakmai végzettségekkel, gépkezelői jogosultságokkal és jelentős emeléstechnikai tapasztalattal rendelkezik, még a továbblépés lehetséges útját sem mutatják meg, akkor jogosan merül fel a kérdés: milyen életpályát és milyen jövőképet kínál ez a rendszer a ma szolgálatba álló fiataloknak?

A tűzoltóság jövőjét nem kizárólag új szabályokkal, kampányokkal és ígéretekkel lehet megváltoztatni. Ahhoz mindenekelőtt másfajta hozzáállás kell az emberekhez. Amíg ez nem történik meg, addig személy szerint nem látom hitelesnek azt az ígéretet, hogy a jelenlegi vezetői szemlélet valódi megújulást hozhat.

Ezt nem kívülállóként mondom. Egy olyan ember személyes véleménye ez, aki fiatalon a tűzoltóságot választotta életpályájának, éveket adott ennek a hivatásnak, és akinek a szíve ma is visszahúz oda. Éppen ezért fáj különösen, amikor nem azt keresik, miként lehetne ezt a tudást újra hasznosítani, hanem azt közlik: nincs lehetőség.

Pártl Károly Péter
A Magyar Darusmentő kezdeményezője és alapítója
Magyar Darusmentő Alapítvány – megalakítás alatt

Együtt a biztonságosabb munkavégzésért, a hatékonyabb műszaki mentésért és egy felkészültebb szakmai közösségért!

Dokumentumadatok

Dokumentumazonosító: MD-HÍR-147/1/2026
Dokumentumtípus: Szakmai véleménycikk / nyílt szakmai állásfoglalás
Kategória: Országos szakmai előtanulmány - Szakmai párbeszéd
Kiadó: Magyar Darusmentő kezdeményezés
Közzététel időpontja: 2026. október 09.
Szerző: Pártl Károly Péter

Elsődleges megjelenési hely:
www.magyar-darusmento-alapitvany.hu – Hírek és események

Hivatkozási és hitelességi tájékoztató

A dokumentum elsődleges és hiteles elektronikus példánya a Magyar Darusmentő hivatalos honlapjának Hírek és események rovatában került közzétételre.

Az esetlegesen megjelenő PDF-változatok, sajtóanyagok, fordítások, kivonatok és egyéb mellékletek e dokumentum kapcsolódó, másodlagos publikációinak minősülnek. Eltérés esetén a hivatalos honlapon közzétett változat tekintendő irányadónak.

Tájékoztatás az AI-közreműködésről

A dokumentum elkészítéséhez mesterséges intelligencia nyelvi és szerkesztési támogatást nyújtott. A közölt információk kiválasztását, a végleges tartalom szakmai ellenőrzését, szükség szerinti módosítását és jóváhagyását a szerző végezte. A dokumentum tartalmáért a szerző felel.

© 2026 Magyar Darusmentő kezdeményezés
Minden jog fenntartva.