Személyes és szakmai vitaindító a teherkötözői jogosultságról, a daru irányításáról és a képzés jelenlegi rendszeréről

Van egy kártya a pénztárcámban.

Teherkötözői – darukötözői kártya.

2019. július 6-án szereztem meg. A hátoldalán lényegében az szerepel, hogy a kártya tanúsítja: tulajdonosa a 47/1999. (VIII. 4.) GM rendeletnek megfelelő teherkötözői képzésen részt vett, és a teherkötözői ismereteket elsajátította.

Első látásra ez komoly jogosultságnak tűnik.

De mit ér valójában ez a kártya?

Minél többet foglalkozom vele, annál inkább azt gondolom:

önmagában sokkal kevesebbet, mint amit a birtokosa esetleg gondol róla.

És szerintem éppen ez az, amiről ideje lenne nyíltan beszélni.

Nem a kötözői kártyával van baj

Ezt rögtön az elején szeretném tisztázni.

Nem azzal van problémám, hogy létezik teherkötözői képzés, és arról valamilyen kártyát, igazolást vagy tanúsítványt adnak.

Sőt.

Meggyőződésem, hogy szükség van rá.

A teherkötözés ugyanis önálló szakmai tudást igényel. A kötözőnek tudnia kell többek között:

• milyen teherfelvevő eszköz alkalmazható;
• milyen annak teherbírása;
• milyen állapotban van;
• hogyan változik a terhelhetőség a kötözési szög függvényében;
• hol található a teher tömegközéppontja;
• hogyan kell a terhet megkötni;
• hogyan kerülhető el az elcsúszás, kibillenés vagy lefordulás;
• mikor kell egy láncot, sodronykötelet vagy hevedert azonnal kivonni a használatból.

A hatályos Emelőgép Biztonsági Szabályzat maga is komoly feladatokat helyez a kötözőre. A kötöző feladata a megfelelő teherfelvevő eszköz kiválasztása, a teher biztonságos rögzítése, és – ha az üzemeltető másként nem rendelkezik – az emelőgép kezelőjének irányítása is.

Ez nem segédmunka.

Ez felelősség.

De akkor hol van a probléma?

Ott, hogy a jelenlegi szabályozás a kötöző és az irányító kérdését véleményem szerint túlságosan közel engedi egymáshoz.

A 47/1999. (VIII. 4.) GM rendelettel kiadott EBSZ szerint a teher felfüggesztését, felerősítését, illetve az emelőgép-kezelő irányítását önállóan az végezheti, aki:

• betöltötte a 18. életévét;
• munkakörileg orvosilag alkalmas;
• a szükséges szakmai és munkavédelmi ismereteket oktatás keretében, igazolható módon elsajátította.

És itt álljunk meg egy pillanatra.

Hol van a jogszabályban a kötelező teherkötözői képzés minimális óraszáma?

Nincs meghatározva.

Hol van meghatározva a kötelező gyakorlati óraszám?

Nincs egységesen meghatározva.

Hol szerepel az állami teherkötözői vizsga?

Nincs ilyen, a gépkezelői jogosítvány rendszeréhez hasonló egységes hatósági rendszerben.

Hol van előírva egy országosan egységes teherkötözői plasztikkártya?

Sehol.

A jogszabály az igazolhatóan megszerzett ismeretet követeli meg.

Ez pedig nagyon nem ugyanaz.

A kártya nem jogosítvány

Talán ez ennek az egész kérdésnek a legfontosabb mondata.

A teherkötözői kártyát nem szabad összekeverni a gépkezelői jogosítvánnyal.

Attól, hogy valakinek van egy teherkötözői kártyája:

nem válik darukezelővé;

nem kezelhet emiatt autódarut;

nem bizonyítja, hogy több száz vagy akár több tíz órányi gyakorlati kötözési tapasztalata van;

és főleg:

nem jelenti automatikusan azt, hogy professzionális daruirányítóvá vált.

A plasztikkártya alapvetően azt igazolja, hogy tulajdonosa egy meghatározott oktatáson részt vett, és az ott előírt ismeretek elsajátítását igazolták.

A kártya nem tudja megmondani, hány daruzási munkán vett részt az ember.

Nem mondja meg, hogy irányított-e már valódi autódarut.

Nem mondja meg, hogy állt-e már 50, 100 vagy 300 tonnás daru mellett.

Nem mondja meg, hogy végzett-e vakemelést.

Nem mondja meg, hogy irányított-e már több tíz tonnás terhet.

Nem mondja meg, hogy felismeri-e időben azt a helyzetet, amelyből néhány másodperc múlva baleset lehet.

Ezeket ugyanis nem lehet ráírni egy kártyára.

Ezekhez gyakorlat kell.

Kötözni tudni és darut irányítani nem ugyanaz

Ez az a pont, ahol személy szerint én a jelenlegi rendszert kettéválasztanám.

Egy jó teherkötözőnek nagyon komoly kötözéstechnikai ismeretekkel kell rendelkeznie.

De egy jó daruirányítónak ezen felül értenie kell ahhoz is, hogy mit csinál maga a daru.

Nem elegendő megtanulni néhány kézjelet.

Egy irányítónak értenie kell, hogy mi történik akkor, amikor azt jelzi a kezelőnek:

gémet le;

gémet fel;

teleszkópot ki;

forgás jobbra vagy balra;

horog fel vagy le.

Értenie kell, hogy ezek hogyan változtatják meg:

• a teher helyzetét;
• a munkasugarat;
• a daru terhelését;
• a teher lengését;
• a környezethez viszonyított helyzetet;
• adott esetben az egész emelési művelet biztonságát.

Ezt egy néhány órás tantermi oktatás nem tudja pótolni.

A jogszabály mégis összekapcsolja a kettőt

Az EBSZ külön fogalomként meghatározza az irányítót.

Az irányító egy kijelölt kötöző, aki az emelőgép kezelőjének a teher emelésére, továbbítására és süllyesztésére vonatkozó jelzéseket vagy szóbeli információkat ad, és erre az üzemeltetőtől megbízást kap.

Vagyis:

a jogszabályi logika szerint az irányító alapja a kötöző.

Szerintem viszont a mai darutechnika mellett el kellene gondolkodni azon, hogy ez valóban elegendő-e.

Mert egészen más feladat egy kisebb terhet egy műhely híddarujára szabályosan felkötni, és egészen más egy korszerű mobil daruval végzett, nagy tömegű, nagy munkasugarú vagy korlátozott beláthatóságú emelést irányítani.

Ráadásul létezik az "emelést irányító" fogalma is

A szabályzat maga is külön meghatározza az emelést irányítót.

Ő az a személy, akit az üzemeltető a különleges körülmények között végzett emelési műveletek irányításával megbízott. Több daruval történő együttes emelésnél például az üzemeltetőnek emelést irányító vezetőt kell kijelölnie.

Tehát maga a jogszabály is érzékeli, hogy nem minden emelési feladat azonos szintű.

A képzési rendszerben azonban ezt sokkal világosabban és sokkal erősebben kellene megjeleníteni.

És most jön az igazán megdöbbentő történelmi összehasonlítás

1983-ban egy munkaügyi ügy egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott.

Az ügyben az akkor hatályos 1/1978. (I. 28.) KGM–KPM–ÉVM együttes rendelet kötözőkre vonatkozó szabályait is vizsgálták.

A bírósági határozat szerint az akkori kötözőnek:

legalább 24 óra elméleti és 24 óra gyakorlati képzésből álló vállalati tanfolyamot kellett elvégeznie.

Ez összesen:

48 óra.

A sikeres tanfolyamról igazolványt kellett kiadni, amely ráadásul csak a képzést szervező vállalat munkahelyein volt érvényes.

Gondoljunk bele.

1978-ban jogszabály rögzített 24 óra elméletet és 24 óra gyakorlatot.

Ma pedig a hatályos EBSZ azt írja elő, hogy az ismereteket oktatás keretében, igazolható módon kell elsajátítani – de egységes minimális óraszámot nem határoz meg.

Ez szerintem minimum elgondolkodtató.

Nem azt mondom, hogy automatikusan vissza kell hozni az 1978-as rendszert.

Azt mondom:

ha közel ötven évvel ezelőtt fontosnak tartották a 24 óra elméletet és 24 óra gyakorlatot, akkor 2026-ban, sokkal nagyobb teljesítményű és sokkal összetettebb emelőgépek világában talán érdemes lenne újra meghatározni, pontosan milyen tudás és mennyi gyakorlat szükséges.

Nem csak én gondolom úgy, hogy a rendszerhez hozzá kell nyúlni

A Magyar Mérnöki Kamara Anyagmozgatógépek, Építőgépek és Felvonók Tagozatának 2025-ben elkészített, az EBSZ korszerűsítésére vonatkozó szakmai anyaga ennél is tovább megy.

A tanulmány szerint a ma hatályos, 1999-es szabályozás több szempontból elavult, és korszerűsítésre szorul. A szerzők kifejezetten az ellentmondások és a félreérthető részek feltárását tűzték ki célul.

A kötöző és irányító követelményeinél pedig különösen érdekes megállapítást tesznek.

A tanulmány szerint a szükséges szakmai és munkavédelmi ismereteket a munkáltatók, üzemeltetők sok esetben általános munkavédelmi oktatásként értelmezik, amelyből az emelőgépes veszélyekkel, kockázatokkal és azok elkerülésével kapcsolatos témák hiányosan jelennek meg vagy teljesen hiányoznak. Emiatt a tanulmány emelőgépbiztonsági oktatással történő kiegészítést javasol.

Ez már nem egy darukezelő magánvéleménye.

Ez egy komoly szakmai probléma jelzése.

Mit javasolnék helyette?

Nem eltörölném a teherkötözői kártyát.

Éppen ellenkezőleg: valódi értéket adnék neki.

Szerintem legalább három világosan elkülönülő szakmai szintre lenne szükség.

1. Teherkötöző

Meghatározott minimális elméleti és gyakorlati óraszámmal.

Valós kötözési gyakorlatokkal.

Láncokkal.

Hevederekkel.

Sodronykötéllel.

Különböző súlypontú terhekkel.

Különböző kötözési módokkal.

Kötözési szögek számításával.

Hibás eszközök felismerésével.

És a végén:

valódi gyakorlati vizsgával.

2. Daruirányító / jeladó

Ez már külön képzés legyen.

A teherkötözői ismeret legyen az alapja, de egészítse ki:

• emelőgépek alapvető működésének ismerete;
• mobil daruk mozgásai;
• munkasugár változásának megértése;
• darukezelővel történő kommunikáció;
• szabványos kézjelek;
• rádiós kommunikáció;
• vakemelés;
• veszélyzónák;
• tehermegvezetés;
• gyakorlati daruirányítás.

És itt sem egy tesztlapot tartanék a legfontosabbnak.

Hanem azt, hogy az ember álljon oda egy valódi daru mellé, és mutassa meg, hogy tudja, mit csinál.

3. Emelést irányító / szakmai irányító

Ez már egy következő szakmai szint.

Ide én már igazolt emeléstechnikai gyakorlatot is megkövetelnék.

Ismerni kellene többek között:

• az emelési tervet;
• a terhelési diagram alapjait;
• a munkasugarat;
• a daruk konfigurációját;
• az ellensúly szerepét;
• a letámasztás problémáit;
• a talaj teherbírásának jelentőségét;
• a különleges emeléseket;
• a többdarus emelést;
• a kockázatértékelést;
• a munkaterület szervezését;
• a résztvevők felelősségi rendszerét.

Ez már nem ugyanaz a szakmai szint, mint egy teher szabályos felkötése.

A saját kártyámra visszatérve

Én 2019-ben megszereztem ezt a teherkötözői kártyát.

Nem dobom ki.

Nem tartom értelmetlennek.

És nem a képző szervezetet akarom minősíteni.

A problémám rendszerszintű.

Mert ha valaki kezébe adunk egy hivatalos megjelenésű plasztikkártyát, amelyen az szerepel:

"Teherkötöző – darukötöző"

akkor nagyon könnyen kialakulhat benne az érzés:

"Megvan a kártyám. Értek hozzá."

Pedig lehet, hogy még csak most kezdődik a tanulás.

A daruzásnál pedig az önbizalom és a valódi tudás közötti különbség néha nem egy rosszul sikerült munkadarabot jelent.

Hanem tonnákat a levegőben.

És azok alatt emberek dolgozhatnak.

Egy plasztikkártya nem szakmai tapasztalat

Lehet bármilyen szép.

Lehet rajta fénykép.

Lehet rajta sorszám.

Lehet laminált.

Lehet a pénztárcában tíz éve.

De a kártya nem fogja megkötni a terhet.

A kártya nem fogja észrevenni a hibás láncszemet.

A kártya nem fogja felismerni a rossz súlypontot.

A kártya nem fogja megállítani a darukezelőt, amikor baj van.

És a kártya nem fogja helyettesíteni az éveken át megszerzett gyakorlati tapasztalatot.

Ehhez ember kell.

Képzett ember.

Gyakorlott ember.

Felelősségteljes ember.

Személyes vélemény

Nem a teherkötözői jogosultságot kell megszüntetni.

Sokkal komolyabban kell venni.

Legyen egyértelműen meghatározott szakmai tartalma.

Legyen minimális elméleti és gyakorlati óraszáma.

Legyen kötelező gyakorlati vizsgája.

És mindenekelőtt:

válasszuk külön a teherkötözőt, a daruirányítót és a különleges emelési műveletek szakmai irányítóját.

Mert attól, hogy valaki megtanulta, hogyan kell egy terhet megfelelően felkötni,

még nem biztos, hogy tud egy darut biztonságosan irányítani.

És attól, hogy valaki ismeri a daru irányításához használatos kézjeleket,

még nem biztos, hogy képes egy összetett emelési művelet szakmai irányítására.

Ezek egymásra épülő tudásszintek.

Nem egyetlen kártya különböző értelmezései.

A kérdés tehát nem az, kell-e kötözői kártya.

A kérdés ez:

MIT ÉRJEN A KÖTÖZŐI KÁRTYA?

Egy gyorsan megszerezhető plasztiklapot?

Vagy egy olyan szakmai jogosultság igazolását, amely mögött meghatározott elméleti tudás, megfelelő gyakorlati képzés, valódi vizsga és később megszerzett szakmai tapasztalat áll?

Én az utóbbiban hiszek.

Mert az emeléstechnikában egyetlen kártyának sem az a feladata, hogy hamis biztonságérzetet adjon.

Hanem az, hogy valódi tudást igazoljon.

Pártl Károly Péter
Kezdeményező és alapító
Magyar Darusmentő Alapítvány (megalakítás alatt)

Együtt a biztonságosabb munkavégzésért, a hatékony műszaki mentésért és a jobb jövőért!

Dokumentumadatok

Dokumentumazonosító: MD-HÍR-110/2026

Dokumentumtípus: Szakmai vélemény / vitaindító

Kategória: Országos szakmai előtanulmány

Elsődleges megjelenés helye:
🌐 www.magyar-darusmento-alapitvany.hu – Hírek és események

Kiadó:
Magyar Darusmentő kezdeményezés

Feltöltés dátuma:
2026. augusztus 25.

Szerző:
Pártl Károly Péter
A Magyar Darusmentő kezdeményezés elindítója

Hivatkozás

A dokumentum elsődleges, hiteles elektronikus példánya a Magyar Darusmentő hivatalos honlapjának Hírek és események menüpontjában került közzétételre. Az esetleges PDF-változatok, sajtóanyagok, fordítások és egyéb mellékletek e dokumentum kapcsolódó másodlagos publikációinak minősülnek.

AI-közreműködés

A dokumentum elkészítésében mesterséges intelligencia (AI) nyújtott nyelvi és szerkesztési támogatást. A végleges tartalom szakmai ellenőrzését, szükség szerinti módosítását és jóváhagyását a szerző végezte.

© 2026 Magyar Darusmentő kezdeményezés
Minden jog fenntartva.