A szükségmegoldástól Kelet-Európa első Liebherr tűzoltódarujáig

A címben és a cikkben szereplő 1991-es kezdőpont nem azt jelenti, hogy a magyar tűzoltóság korábban nem rendelkezett daruval felszerelt műszaki mentőjárművekkel. A rendszerváltást megelőző időszakban is szolgáltak ilyen különleges szerek.

Jelen írás tudatosan a rendszerváltást követő, 1991 és 2026 közötti időszak tűzoltódaru-technológiáját vizsgálja: az 1991-es szükségmegoldástól az 1992-ben szolgálatba állított Liebherr tűzoltódarun és a későbbi fejlesztéseken keresztül egészen napjainkig.

A korábbi magyar tűzoltódaruk és darus műszaki mentőszerek története külön kutatást és önálló feldolgozást érdemel.

A magyar tűzoltódaruk elfeledett története – és a kérdés, hogy egy új gép önmagában jelent-e valódi mentési képességet

A magyar tűzoltóság történetében a daruk mindig különleges szerepet töltöttek be. Nem azok az eszközök, amelyek minden káresetnél megjelennek, de amikor nagy tömegű járművet kell megemelni, egy roncsot stabilizálni, veszélyes szerkezeti elemet eltávolítani vagy egy felborult tehergépkocsit biztonságosan visszaállítani, nélkülük a beavatkozás sokszor jelentősen nehezebb, lassabb vagy akár végrehajthatatlan.

A tűzoltódaru azonban önmagában még nem jelent működő műszaki mentési rendszert.

A gép mellé megfelelően képzett és rendszeresen gyakoroltatott kezelő, emeléstechnikai szakirányítás, teherkötözői tudás, bevizsgált kötözőeszközök, részletes emelési tervezés, valamint valós körülmények között megszerzett gyakorlati tapasztalat is szükséges.

A történeti források azt mutatják, hogy Magyarország ezt már több mint harminc évvel ezelőtt felismerte. Éppen ezért különösen érdekes, hogy 2026-ban ismét ott tartunk: újra meg kell indokolni, miért van szükség nagy teljesítményű műszaki mentő gépjárművekre, daruszerekre és az országos lefedettség fejlesztésére.

1991: amikor egy építési daru jelentette a szükségmegoldást

A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság történeti összefoglalója szerint 1991. január 11-én az Autóker szakemberei egy 28 tonnás, alapvetően építési területen történő munkavégzésre készült darut adtak át a fővárosi tűzoltóságnak.

A gépért hárommillió forintot fizettek, miközben akkori értékét hat-hétmillió forintra becsülték. A hivatalos történeti visszatekintés szokatlan őszinteséggel azt is rögzíti, hogy a daru nem volt kimondottan alkalmas a tűzoltók feladatainak ellátására. Mégis szükség volt rá, mert enyhíteni kellett az akkori daruhiányt.

Ez a történet világosan mutatja, milyen helyzetben volt a rendszerváltás utáni magyar tűzoltóság. A műszaki mentési igény már létezett, a megfelelő célgép azonban még hiányzott.

Egy építési daru ideiglenesen segítséget jelenthetett, de nem pótolhatta a gyors vonulásra, változó kárhelyszíni körülményekre és összetett mentési feladatokra kialakított tűzoltódarut.

A gép pontos típusa és fényképe jelenleg nem azonosítható teljes bizonyossággal a nyilvánosan elérhető forrásokból. Maga a történeti feljegyzés azonban fontos bizonyítéka annak, hogy már 1991-ben is valós és elismert probléma volt a fővárosi tűzoltóság darukapacitásának hiánya.

1992: Kelet-Európa első Liebherr tűzoltódaruja

A szükségmegoldás után egy évvel jelentős technikai előrelépés történt.

1992 január 28-án átadták a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokságnak Kelet-Európa első Liebherr tűzoltódaruját.

Az LTM 1050-4 típusú teleszkópos daru legnagyobb teherbírása 50 tonna volt. Teleszkópgémje 10 és 31 méter közötti kinyúlást tett lehetővé, négytengelyes alváza pedig a kor követelményeihez mérten jelentős mozgékonyságot biztosított. A körülbelül 40 tonna össztömegű, 354 lóerős gép nyolc tonna tömegű sérült jármű emelve vontatására is alkalmas volt.

A Lánglovagok járműadatbázisában szereplő, BOD-042 rendszámú Liebherr LTM 1050 gyártási éve 1991, első magyarországi nyilvántartásba vételének időpontja pedig 1992. február 13.

A típus és az időpont alapján nagy valószínűséggel ugyanarról a történelmi járműről beszélhetünk, amelyet 1992 januárjában a fővárosi tűzoltóság számára bemutattak.

Az 1992-es beszerzés azt bizonyítja, hogy az akkori szakmai vezetés nem elégedett meg tartósan egy alkalmi szükségmegoldással. Felismerte, hogy a tűzoltóság különleges feladataihoz kifejezetten erre a célra kialakított, nagy teljesítményű, gyorsan telepíthető és megfelelő tartozékokkal ellátott darura van szükség.

Ugyanebben az évben adták át a XXI. kerületi új tűzoltólaktanyát is. A tíz szerállásos épületben daru, emelőkosaras gépjármű, valamint az M0-s autópálya műszaki mentési feladatait kiszolgáló mentőszer is helyet kapott.

Már akkor felismerték tehát, hogy a gyorsforgalmi úthálózat különleges műszaki mentési kockázatokat jelent.

A tűzoltódaru nem kizárólag káreseteknél dolgozott

A rendelkezésre álló visszaemlékezések és fényképes összeállítások szerint a Liebherr LTM 1050-et elsősorban felborult kamionok mentésére alkalmazták, de előre tervezett emelési feladatokban is részt vett.

Ilyen feladat volt például az ország karácsonyfájának felállítása a Kossuth téren.

Ez azért fontos, mert megmutatja: a tűzoltódaru korábban nem kizárólag riasztásoknál dolgozott. Az előre tervezett emelési feladatok lehetőséget biztosítottak arra is, hogy a darukezelők valós terhekkel, tényleges munkaterületen és különböző körülmények között tartsák fenn a gyakorlatukat.

A tűzoltódaruk a taxisblokád időszakában is különleges készenléti szerepet kaptak. A demonstráció miatt vidéki tűzoltódarukat rendeltek fel Budapestre, ami szintén bizonyítja ezeknek az eszközöknek az országos jelentőségét.

1995: veszélyes anyagot szállító jármű mentése

1995 október 9-én Budapest XXII. kerületében, a Barackos úton árokba csúszott és felborult egy román nyerges vontató. A jármű két, egyenként tíz köbméteres tartályban a kohászatban használt veszélyes anyagot szállított.

A tartályok szivárogtak, ezért a beavatkozás nem egyszerű közúti műszaki mentés volt, hanem veszélyesanyag-kezelési feladat is.

A forgalmat elterelték, megkezdték az anyag azonosítását és a szivárgás megszüntetését. A nyerges vontatót daru segítségével állították vissza az útra, majd a tartályokat is visszahelyezték.

Ez a káreset jól szemlélteti, hogy a tűzoltódaru alkalmazása nem pusztán emelési művelet.

Egy ilyen beavatkozásnál egyszerre kell számolni a jármű instabilitásával, az ismeretlen tömegeloszlással, a tartályok sérülésével, a veszélyes anyag szivárgásával, a kötözési pontok korlátaival és az emelés közben változó erőhatásokkal.

2001: megérkeztek a Faun ATF 60-4 tűzoltódaruk

2001 novemberében a katasztrófavédelem új Faun ATF 60-4 típusú tűzoltódarukat kapott. A járműveket a Horoszcoop Kft. szállította.

A gépek már lényegesen korszerűbb műszaki szemléletet képviseltek.

A négytengelyes, nehéz terepviszonyokra tervezett daru kompakt méretekkel, gyors telepíthetőséggel és 10,4–40,2 méter közötti teleszkópgémmel rendelkezett. A tervezés során fontos követelmény volt, hogy az ellensúlyokat ne kelljen külön utánfutón szállítani, és a tűzoltói munkához szükséges málhafelszerelés is elférjen az alvázon.

A jármű hátsó részén Rotzler mentőcsörlőt és emelve vontatáshoz használható rendszert helyeztek el.

Ez már nem egy építkezésről átvett, kényszerűen alkalmazott munkagép volt, hanem a tűzoltói és műszaki mentési igényekhez igazított különleges szer.

A korszerű beszerzés azonban ma már történelem. A 2001-ben rendszerbe állított járművek 2026-ban huszonöt évesek.

Bármilyen gondosan tartanak karban egy gépet, negyedszázad alatt változik a közúti járművek tömege, az ipari környezet, az infrastruktúra, az alkalmazott technológia és maga a káresetek jellege is.

2010: a Budai Várban történt daruborulás

2010 november 10-én a Magyar Nemzeti Galéria felkérésére a fővárosi tűzoltók Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájához kapcsolódó beemelési feladatot végeztek a Budai Vár Hunyadi udvarában.

A művelet során használt Faun ATF 60-4 tűzoltódaru az üres szállítódoboz leengedése közben felborult.

A daru gémje összetört egy parkoló gépkocsit, amelyet egy másik autónak nyomott. A díszburkolat is megsérült, a darukezelő pedig könnyebb sérülést szenvedett. A műkincsekben szerencsére nem keletkezett kár.

A nyilvánosan hozzáférhető forrásokból nem igazolható egyértelműen, hogy a balesetet követően egyetlen hivatalos döntéssel megszüntették volna a tűzoltódaruk térítéses munkavégzését.

Személyes szakmai megítélésem szerint azonban ez az eset olyan fordulópont lehetett, amely után a tűzoltósági autódarukkal végzett bérmunka jelentősen visszaszorult, és ennek hatása talán napjainkig érzékelhető.

Nem a gyakorlati munkát kellett volna megszüntetni, hanem biztonságosabbá tenni

Egy súlyos darubaleset után természetes és szükséges a teljes körű kivizsgálás, az eljárások felülvizsgálata és a felelősség megállapítása.

A helyes szakmai válasz azonban nem feltétlenül az, hogy a valós emelési feladatokat teljesen megszüntetjük.

Ha egy baleset után egyszerűen kivonjuk a darukat a térítéses vagy más, nem káreseti emelésekből, azzal rövid távon csökkenthetjük az ilyen munkák során jelentkező kockázatot. Hosszabb távon viszont elveszíthetjük azt a gyakorlati közeget, amelyben a kezelők valódi terhekkel, változó munkasugárral, eltérő talajviszonyokkal, szűk felállítási helyekkel és valós teherkötözési problémákkal találkozhatnak.

Egy gyakorlótelep nélkülözhetetlen, de önmagában nem képes minden élethelyzetet modellezni.

A gyakorlópályán a környezet előkészített, a feladat ismert, a teher kiválasztott, az idő pedig rendszerint rendelkezésre áll. Egy valódi emelésnél ezzel szemben helyszíni felmérésre, a teher adatainak ellenőrzésére, megfelelő kötözési pontok kiválasztására, akadályok és közművek figyelembevételére, valamint sokszor több szakma összehangolt munkájára van szükség.

Éppen ezek azok a tapasztalatok, amelyek egy későbbi műszaki mentésnél döntő jelentőségűek lehetnek.

A bérmunka mint ellenőrzött gyakorlati lehetőség

A "bérmunka" kifejezés ebben az összefüggésben könnyen félreérthető.

Nem arról van szó, hogy a tűzoltóság piaci daruvállalkozásként működjön, vagy közpénzből fenntartott eszközökkel tisztességtelen versenyt teremtsen a magánszférával.

Arról van szó, hogy szigorúan meghatározott esetekben, átlátható feltételekkel, megfelelő díjazás mellett és a készenléti szolgálat veszélyeztetése nélkül a tűzoltódaruk kezelői valós emelési feladatokban is tapasztalatot szerezhessenek.

Ennek feltételei többek között a következők lehetnének:

• előzetesen jóváhagyott és dokumentált emelési terv;
• kijelölt emeléstechnikai szakirányító részvétele;
• a talaj, a kitámasztás és a felállítási hely dokumentált ellenőrzése;
• a teher tömegének, tömegközéppontjának és kötözési pontjainak igazolása;
• megfelelő, érvényes felülvizsgálattal rendelkező teherfelvevő eszközök alkalmazása;
• egyértelmű felelősségi és biztosítási szabályok;
• a készenléti képesség és a riaszthatóság elsődlegességének megőrzése;
• a magánszféra kiszorítása helyett előre meghatározott együttműködés a darusvállalkozásokkal;
• minden feladat után dokumentált szakmai értékelés és tapasztalatfeldolgozás.

Egy ilyen rendszerben a valós emelési feladat nem egyszerű bevételi tevékenység lenne, hanem ellenőrzött gyakorlati képzés.

A tűzoltódaru-kezelő állomány nem kizárólag időszakos tanfolyamon vagy előre berendezett gyakorlópályán találkozna az emeléstechnika kihívásaival, hanem felügyelet mellett, tényleges munkakörülmények között is fenntarthatná és fejleszthetné tudását.

Személyes tapasztalatom alapján a daruzásnál veszélyesebb munkakört nem ismerek.

Egyetlen rossz döntés nemcsak a kezelőt, hanem a kötözőt, az irányítót, a beavatkozó állományt és a környezetben tartózkodókat is veszélybe sodorhatja.

Éppen ezért nem a gyakorlati munkát kell kizárni, hanem annak szakmai, műszaki és szervezeti feltételeit kell a lehető legszigorúbban meghatározni.

Mit tanul egy tűzoltódaru-kezelő?

A Katasztrófavédelmi Oktatási Központ hivatalos tájékoztatója szerint a tűzoltódaru-kezelői szaktanfolyamra jelentkezőnek megfelelő tűzoltói végzettséggel, egészségügyi alkalmassággal és tűzoltótechnika-kezelői alaptanfolyami végzettséggel kell rendelkeznie.

Feltétel továbbá legalább két év készenléti szolgálatban eltöltött idő és a teherkötözői végzettség megléte.

A legfeljebb 120 órás szaktanfolyam témakörei:

• tűzoltódaru-szerkezettan;
• munkavédelem és biztonságtechnika;
• a beavatkozások speciális mentendő járművei;
• tehermozgatás;
• teherkötözési ismeretek;
• a darukezelés módszere és gyakorlata;
• egyéni gépkezelési gyakorlat.

Mindez szakmailag helyes és indokolt követelményrendszernek tűnik. Különösen fontos, hogy a teherkötözői végzettség már a tanfolyamon való részvétel feltételeként szerepel.

A kérdés azonban nem kizárólag az, hogy milyen követelmények teljesítésével lehet valaki tűzoltódaru-kezelő.

A valódi kérdés az, hogy mi történik a sikeres vizsga után.

Írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsga

A KOK tájékoztatója szerint a vizsga három részből áll:

1. írásbeli vizsga;
2. szóbeli vizsga;
3. gyakorlati gépkezelési vizsga.

Sikertelen írásbeli vizsga után a vizsga nem folytatható. Az írásbeli rész akkor megfelelő, ha a vizsgázó eléri az összpontszám 50 százalékát és további egy pontot.

A szóbeli és a gyakorlati teljesítményt külön érdemjeggyel értékelik. Ha a vizsgázó valamelyik vizsgarészből elégtelen osztályzatot kap, a teljes vizsgája eredménytelen.

A végső eredményt az egyes vizsgarészek érdemjegyeinek számtani átlaga alapján állapítják meg:

• 2,00–2,50: elégséges;
• 2,51–3,50: közepes;
• 3,51–4,50: jó;
• 4,51–5,00: jeles.

Ez önmagában nem feltétlenül hibás vizsgarendszer. A gyakorlati rész külön értékelése és az elégtelen eredmény kizáró hatása fontos biztonsági elem.

A bizonyítvány és akár a jeles vizsgaeredmény azonban a képzés és a vizsga időpontjában meglévő tudást igazolja.

Nem ad választ arra, hogy a kezelő öt, tíz vagy húsz év elteltével milyen gyakran dolgozik a daruval, hány valós emelést végez, és hogyan tartja fenn a gyakorlati jártasságát.

Mennyi a tényleges gyakorlati idő?

A KOK tájékoztatója előírja a géptípusra vonatkozó gyakorlati idő teljesítését és annak igazolását. A nyilvánosan elérhető oldalon azonban nem szerepel egyértelműen:

• pontosan hány óra gyakorlati idő szükséges;
• milyen feladatokat kell teljesíteni;
• mekkora és milyen alakú terhekkel gyakorolnak;
• milyen munkasugarakat kell alkalmazni;
• végeznek-e gyakorlatot részleges kitámasztással;
• szerepel-e a feladatok között instabil vagy sérült jármű mozgatása;
• ki és milyen szempontok alapján igazolja a gyakorlat megfelelő teljesítését;
• a sikeres vizsga után milyen időközönként kell a tudást megújítani;
• hosszabb kihagyás után szükséges-e ismételt gyakorlati ellenőrzés.

Ezek nem a képzés ellen irányuló kérdések.

Éppen ellenkezőleg: annak megismerését szolgálják, hogyan kapcsolódik össze az elméleti oktatás, a vizsgakövetelmény és a hosszú távon fenntartható gyakorlati tudás.

Egy sikeres vizsga nem jelent életre szóló jártasságot

A darukezelés olyan tevékenység, amelyben a ritkán használt tudás szükségszerűen kopik.

Lehet valaki megfelelően képzett, rendelkezhet sikeres vagy akár jeles vizsgával, de ha éveken keresztül nem hajt végre összetett emelési feladatokat, a valós helyzetek felismeréséhez és kezeléséhez szükséges rutinja csökkenhet.

Ezért nyilvánosan megismerhető választ kellene kapnunk arra:

• hány tűzoltódaru-kezelő rendelkezik jelenleg érvényes képesítéssel;
• közülük hányan teljesítenek tényleges kezelői szolgálatot;
• évente hány gyakorlati emelési feladatot hajtanak végre;
• milyen rendszerességgel történik az ismétlő képzés;
• milyen módon ellenőrzik a gyakorlati jártasság fennmaradását;
• hogyan dokumentálják és osztják meg országosan a káreseteknél szerzett tapasztalatokat.

Ha a technológia megfelelő, de az állomány nem kap elegendő lehetőséget annak valós környezetben történő használatára, akkor a rendszer tényleges képessége idővel szükségszerűen beszűkül.

A műszaki mentésben pedig nem akkor kell először találkozni egy bonyolult emelési helyzettel, amikor már emberélet, jelentős anyagi érték vagy veszélyes technológia van kockán.

2026: 900 millió forintos fejlesztés Nyíregyházán és Tatabányán

A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság 2026. január 26-án jelentette be, hogy 900 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatásból, magyar állami társfinanszírozással valósítja meg a "Műszaki mentő gépjárművek rendszerbe állítása" elnevezésű projektet.

A közlemény szerint az új műszaki mentőszerek a nyíregyházi és a tatabányai hivatásos tűzoltó-parancsnokságra kerülnek.

Tatabánya kiválasztását a gyorsforgalmi úthálózat és a nyugati országrész lefedettsége, Nyíregyházáét pedig a beavatkozások magas száma indokolja. A projekt várhatóan 2028-ban fejeződik be.

A hivatalos tájékoztatás külön megemlíti, hogy viharkárok felszámolásakor a gépjárműfecskendők mellett leggyakrabban műszaki mentőkre, magasból mentőkre és daruszerekre van szükség.

Ez fontos felismerés. Egyúttal azonban számos kérdést nyitva hagy.

A közleményből nem derül ki egyértelműen, hogy a két parancsnokság pontosan milyen járművet kap. Nem tudjuk, hogy autódaruk, daruval felszerelt műszaki mentő gépjárművek vagy más kialakítású különleges szerek beszerzését tervezik-e.

Nem ismert a teherbírás, a gémhossz, az emelési diagram, a csörlő teljesítménye, a terepjáró képesség, a málházás és a tervezett képzési háttér sem.

Mire elegendő 900 millió forint?

A 900 millió forint a közvélemény számára nagy összegnek tűnhet. Két korszerű, különleges kialakítású, nagy teljesítményű tűzoltódaru teljes beszerzésére azonban – szakfelszerelésekkel, kötözőeszközökkel, mentőcsörlővel, képzéssel, karbantartási háttérrel és hosszú távú alkatrészellátással együtt – már korántsem feltétlenül jelent bőséges keretet.

Ezért tisztázni kellene:

• pontosan hány és milyen típusú járművet szereznek be;
• új vagy használt gépekkel számolnak-e;
• mekkora lesz a legnagyobb teherbírás és milyen munkasugár mellett;
• milyen mentési és emelve vontatási képességet írnak elő;
• milyen teherfelvevő és kötözőeszközöket rendszeresítenek;
• hány darukezelő és emeléstechnikai szakember képzését tartalmazza a projekt;
• készül-e hosszú távú karbantartási és alkatrészellátási terv;
• milyen káresetek és valós emelési feladatok alapján állították össze a műszaki követelményeket.

Amennyiben a keretből valóban két teljes értékű tűzoltódarut kívánnak rendszerbe állítani, jogos kérdés, hogy új gépek milyen műszaki tartalommal férnek bele az összegbe.

Ha pedig használt járművek beszerzése is szóba kerül, akkor azok életkora, előélete, korábbi terhelése, műszaki állapota és várható hátralévő üzemideje válik különösen fontossá.

Mindaddig azonban, amíg a részletes műszaki dokumentáció nem nyilvános, nem jelenthetjük ki, hogy a program két tűzoltódaru megvásárlásáról szól.

Nem találgatásra, hanem átlátható szakmai tájékoztatásra van szükség.

Miért kellett huszonöt évnek eltelnie?

2001-ben korszerű Faun tűzoltódaruk érkeztek a katasztrófavédelemhez. Most, huszonöt évvel később ismét arról olvashatunk, hogy a nyugati országrész, a gyorsforgalmi úthálózat és a nagy beavatkozási esetszám miatt új, nagy teljesítményű műszaki mentő gépjárművekre van szükség.

Fel kell tenni a kérdést: miért kellett negyedszázadnak eltelnie ahhoz, hogy ezeknek a térségeknek a műszaki mentési képességét érdemben fejleszteni kezdjék?

Az autópályák forgalma, a nehéz-tehergépjárművek száma, az ipari beruházások kockázata, valamint a közúton szállított berendezések és járművek tömege folyamatosan növekedett.

A műszaki mentési rendszer fejlesztésének ezért nem egy-egy beszerzési ciklushoz kellene igazodnia. Folyamatos állapotfelmérésre, kapacitástervezésre és rendszeres gyakorlati felkészítésre volna szükség.

Egy új daru még nem jelent új képességet

Hiába vásárolunk korszerű gépet, ha annak lehetőségeit a rendszer nem tudja kihasználni.

Egy autódaru névleges teherbírása önmagában szinte semmit nem mond egy valós mentési feladat végrehajthatóságáról. A tényleges emelőképességet a munkasugár, a gémhossz, az ellensúly, a kitámasztási helyzet, a talaj teherbírása, a gép telepíthetősége és a teher tömegközéppontja együtt határozza meg.

Egy korszerű országos rendszerhez legalább a következőkre van szükség:

• megfelelő számú, rendszeresen gyakoroltatott darukezelőre;
• emeléstechnikai szakirányításra;
• képzett teherkötözőkre és irányítókra;
• egységes és dokumentált emeléstervezési eljárásra;
• korszerű, rendszeresen felülvizsgált teherfelvevő eszközökre;
• valós közúti, ipari és viharkárhelyzeteket modellező gyakorlatokra;
• a tűzoltósági és a magánszférában rendelkezésre álló darukapacitások országos adatbázisára;
• előre kidolgozott riasztási és együttműködési rendre;
• gyártók, forgalmazók, darusvállalkozások és gyakorlati szakemberek bevonására.

A nagyobb daru sem old meg automatikusan minden feladatot.

Előfordulhat, hogy a megfelelő felállítási hely hiánya vagy a nagy munkasugár miatt még egy jelentős névleges kapacitású tűzoltódaru sem elegendő. Ilyenkor külső, nagyobb teljesítményű civil daruk bevonására van szükség.

Ennek megszervezése nem kezdődhet a káreset helyszínén telefonálgatással. A kapacitásokat, az elérhetőséget, a vonulási időt és a műszaki adatokat előzetesen ismerni kell.

Nem két jármű, hanem országos rendszer kell

Nyíregyháza és Tatabánya fejlesztése indokolt és támogatandó. Két új műszaki mentőszer rendszerbe állítása azonban önmagában nem jelent országos megoldást.

Meg kell vizsgálni, hogy egy súlyos közúti, vasúti vagy ipari káresethez az ország egyes térségeiben mennyi idő alatt érkezhet megfelelő teljesítményű daru.

Tudni kell:

• milyen felszereltséggel rendelkezik az adott gép;
• kik kezelhetik;
• milyen kötözőeszközök állnak rendelkezésre;
• mikor vonták be utoljára valós vagy valósághű mentési gyakorlatba;
• milyen civil darukapacitás érhető el a közelben;
• ki jogosult az emelési művelet szakmai irányítására.

A Magyar Darusmentő kezdeményezés ezért nem csupán új járművek beszerzését szorgalmazza.

A cél egy olyan országos együttműködési modell kialakítása, amelyben az állami szervek, a tűzoltóság, a honvédség, az oktatási intézmények, a gyártók, a forgalmazók és a magánszféra gyakorlati szakemberei egyaránt szerepet kapnak.

A múlt tanulsága a jövő számára

1991-ben egy építési daruval próbálták enyhíteni a fővárosi tűzoltóság eszközhiányát.

Egy évvel később Magyarország már Kelet-Európa első Liebherr tűzoltódaruját állította szolgálatba.

2001-ben korszerű Faun gépekkel folytatódott a fejlesztés.

Ezek a döntések a maguk idejében előremutatók voltak. A kérdés most az, hogy a 2026-ban elindított program újabb elszigetelt beszerzés marad-e, vagy egy átgondolt, hosszú távon működő országos műszaki mentési rendszer kezdete lesz.

Nem két új jármű beszerzése a valódi kérdés, hanem az, hogy Magyarország végre létrehoz-e egy működőképes országos emeléstechnikai és műszaki mentési rendszert.

A jövő fejlesztéseinél nemcsak azt kell nyilvánosságra hozni, milyen gépet és mennyiért vásárolnak, hanem azt is, hogyan biztosítják a kezelők folyamatos gyakorlati felkészültségét.

A tűzoltódaruk ellenőrzött, szakmailag felügyelt emelési feladatokban való részvételének lehetőségét ezért újra meg kell vizsgálni.

Nem a 2010-es baleset tanulságainak elfelejtésével, hanem éppen azok következetes feldolgozásával.

Mert egy daru önmagában csak gép.

Valódi mentési képességgé a megfelelő ember, a tudás, a folyamatos gyakorlat, az együttműködés és a felelős szakmai irányítás teszi.

Felhasznált nyilvános források

Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság:
Az 1990-es évek eseményei

Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság:
Az 1995-ös esztendő kiemelkedő tűz- és káresetei

Lánglovagok:
Tűzoltódaru témakör

Lánglovagok:
Liebherr tűzoltódaru – BOD-042

Lánglovagok:
Faun ATF 60-4 típusú tűzoltódaru

Lánglovagok:
Faun tűzoltódaru – HPT-021

Daruk és emelők:
Tűzoltódaruk

Katasztrófavédelmi Oktatási Központ:
Tűzoltódaru-kezelői szaktanfolyam

Blikk:
Felborult egy daru a budai Várban – 2010. november 10.

BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság:
Újabb korszerű műszaki mentők fogják segíteni a tűzoltók munkáját

Kapcsolódó videó:
YouTube – tűzoltódaru

Két szakmai életutam találkozása egyetlen fényképen. Veszprémben, ahol egykor megkezdtem hivatásos tűzoltói szolgálatomat, évekkel később már emeléstechnikai szakemberként tekinthettem meg a Liebherr LTM 1070-1 tűzoltódarut. Ezért ez a felvétel számomra nem csupán egy szakmai látogatás emléke, hanem a tűzoltói múltam és az emeléstechnikai pályám különleges találkozási pontja. Veszprém, 2024. június 13. 

Szakmai észrevétel a BM OKF és GEK valamint a KOK vezetése részére

A tűzoltódaruk jövőjéről szóló gondolkodás akkor lehet igazán eredményes, ha abban az intézményi, oktatási és műszaki szempontok mellett a tényleges emeléstechnikai tapasztalat is helyet kap. Ezért tisztelettel szeretném felhívni a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ vezetésének figyelmét a Magyar Darusmentő kezdeményezéssel korábban felvetett szakmai együttműködés lehetőségére.

A személyes találkozón elhangzottak alapján joggal bízhattam abban, hogy a párbeszédnek lesz folytatása. Nem a tűzoltóság feladatainak átvételére vagy a szakmai irányításba történő beavatkozásra törekszem. Tíz év hivatásos tűzoltói szolgálat, valamint az emeléstechnikai piacon megszerzett gyakorlati és elméleti tapasztalatom alapján azonban úgy gondolom, hogy bizonyos kérdésekben érdemi és hasznos észrevételekkel tudnék hozzájárulni a munkához.

Egy új tűzoltódaru beszerzése önmagában még nem teremt teljes mentési képességet. Ehhez megfelelő műszaki koncepcióra, kiképzésre, rendszeres valós emelési gyakorlatra, tapasztalt kezelői állományra és hosszú távon fenntartható üzemeltetési rendszerre is szükség van. Ezek kialakítása során indokolt lenne a közvetlen szakmai vagy gazdasági érdekeltségtől független, gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakemberek véleményét is meghallgatni.

A Magyar Darusmentő részéről az együttműködés lehetősége továbbra is fennáll. Bízom benne, hogy a korábban megkezdett szakmai párbeszéd nem merül feledésbe, és a jövőbeni döntések előkészítése során lehetőség nyílik a tapasztalatok nyílt, tárgyszerű és kölcsönös tiszteleten alapuló megosztására. A közös cél ugyanis nem lehet más, mint egy valóban működőképes, biztonságos és a hazai mentési feladatokhoz megfelelő tűzoltódaru-képesség létrehozása.

Pártl Károly Péter
A Magyar Darusmentő kezdeményezője és alapítója
Magyar Darusmentő Alapítvány – megalakítás alatt

Együtt a biztonságosabb munkavégzésért, a hatékonyabb műszaki mentésért és egy felkészültebb szakmai közösségért!

Dokumentumadatok

Dokumentumazonosító: MD-HÍR-145/2026
Dokumentumtípus: Szakmai cikk
Kategória: Tűzoltódaruk és műszaki mentés
Kiadó: Magyar Darusmentő kezdeményezés
Közzététel időpontja: 2026. szeptember 16.
Szerző: Pártl Károly Péter

Elsődleges megjelenési hely:
www.magyar-darusmento-alapitvany.hu – Hírek és események

Hivatkozási és hitelességi tájékoztató

A dokumentum elsődleges és hiteles elektronikus példánya a Magyar Darusmentő hivatalos honlapjának Hírek és események rovatában került közzétételre.

Az esetlegesen megjelenő PDF-változatok, sajtóanyagok, fordítások, kivonatok és egyéb mellékletek e dokumentum kapcsolódó, másodlagos publikációinak minősülnek. Eltérés esetén a hivatalos honlapon közzétett változat tekintendő irányadónak.

Tájékoztatás az AI-közreműködésről

A dokumentum elkészítéséhez mesterséges intelligencia nyelvi és szerkesztési támogatást nyújtott. A közölt információk kiválasztását, a végleges tartalom szakmai ellenőrzését, szükség szerinti módosítását és jóváhagyását a szerző végezte. A dokumentum tartalmáért a szerző felel.

© 2026 Magyar Darusmentő kezdeményezés
Minden jog fenntartva.