Több hónapnyi levelezés, szakmai megkeresés és egyeztetés után 2026. szeptember 28-án személyes szakmai találkozóra került sor a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon. A találkozó végén átadtam a Magyar Darusmentő háromoldalas koncepcionális javaslatát, amelynek átvételét a BM OKF részéről aláírással igazolták.

A történet azonban nem szeptember végén kezdődött.

Egy mondat, amely reményt adott

2026 június 9-én a BM OKF részéről olyan tájékoztatást kaptam, amely szerint a megkeresésemmel kapcsolatban – vezetői tájékoztatás alapján – "a BM OKF fog központilag tervezi az együttműködést."

Számomra ez akkor egyértelműen reményt keltő üzenet volt.

A Magyar Darusmentő addigra már nem egyszerű ötletként létezett. Egy olyan szakmai kezdeményezéssé vált, amely kapcsolatot kíván teremteni a műszaki mentés állami rendszere, valamint a civil és gazdasági szférában rendelkezésre álló emeléstechnikai tudás, szakemberek, gyártók, forgalmazók és technológiai lehetőségek között.

Ezért természetes kérdésként merült fel bennem:

Mit jelent pontosan az, hogy a BM OKF központilag tervezi az együttműködést?

Milyen formában?

Milyen szakmai területen?

Milyen feltételekkel?

Ki lehet az a kapcsolattartó, akin keresztül ez a párbeszéd működőképessé válhat?

Ezekre a kérdésekre az elmúlt hónapokban nem kaptam olyan egyértelmű tájékoztatást, amelyből a továbblépés konkrét iránya világosan kirajzolódott volna.

Szeptember 28. – személyes szakmai egyeztetés

2026 szeptember 28-án végül személyes szakmai egyeztetésre került sor a BM OKF-nél

A megbeszélés több témát érintett, és nem minden részlete alakult úgy, ahogyan azt előzetesen elképzeltem. Ezeket azonban jelenleg nem szeretném személyekhez kötve értékelni.

A találkozó számomra legfontosabb, dokumentálható eredménye az volt, hogy kértem az általam előkészített háromoldalas koncepcionális javaslat átvételét.

Ez megtörtént.

Az átvételt a BM OKF részéről aláírással igazolták.

Ez több hónap után fontos mérföldkő számomra.

Nem azért, mert ezzel a Magyar Darusmentő kezdeményezést elfogadták volna. Nem született együttműködési megállapodás sem.

Hanem azért, mert most már egyértelműen, írásban ott van előttük:

mit jelent a Magyar Darusmentő, milyen szerepet vállalna, mit nem kíván tenni, és milyen együttműködési lehetőséget szeretne szakmai vizsgálatra bocsátani.

Mit kér valójában a Magyar Darusmentő?

A Magyar Darusmentő nem pénzügyi támogatást kér.

Nem hatósági jogkört kér.

Nem kíván műszaki mentést irányítani.

Nem kívánja a tűzoltóság munkáját ellenőrizni vagy minősíteni.

A koncepcionális javaslat célja annak megvizsgálása, hogy van-e szakmai létjogosultsága és gyakorlati haszna a Magyar Darusmentő által felajánlott emeléstechnikai tudásnak, szakmai kapcsolatrendszernek és együttműködési modellnek a műszaki mentés fejlesztésében.

A gondolat lényege egyszerű:

A Magyar Darusmentő szakmai hídként szeretne működni.

Hídként az állami műszaki mentési rendszer és a civil, gazdasági, gyártói, forgalmazói és emeléstechnikai szakmai háttér között.

Nem mi szeretnénk eldönteni, mire van szüksége a tűzoltóságnak.

Először közösen kellene megismerni, hogy egy adott területen milyen képességek, eszközök, szakemberek és tapasztalatok állnak rendelkezésre. Ebből derülhet ki, hol indokolt további szakmai vizsgálat, képzés, technológiai támogatás vagy külső szereplő bevonása.

Ezért szerepel a koncepcióban egy korlátozott pilot lehetősége is.

A dokumentum kifejezetten rögzíti, hogy ez nem ellenőrzés, nem hatósági vizsgálat és nem minősítés, hanem a meglévő képességek és lehetséges fejlesztési irányok közös feltérképezése lenne. 

A teljes koncepció nyilvánosan is elolvasható

Úgy döntöttem, hogy a BM OKF részére átadott háromoldalas koncepcionális javaslatot teljes terjedelmében közzéteszem.

Nem az aláírt példányt.

Nem szeretném, hogy személyek vagy aláírások kerüljenek a történet középpontjába.

A tiszta dokumentumot teszem nyilvánossá azért, hogy bárki, akit érdekel a Magyar Darusmentő kezdeményezés, maga olvashassa el:

mit ajánlunk fel, és mit kérünk.

A BM OKF részére átadott teljes koncepcionális javaslat:

Most már a BM OKF álláspontját várom

2026 szeptember 29-én ismét írásban fordultam a BM OKF-hez.

Kértem, hogy a személyesen átadott koncepcionális javaslatot iktassák, az iktatószámot küldjék meg részemre, a dokumentum tartalmát vizsgálják meg, és alakítsák ki álláspontjukat.

A kérdések most már konkrétak:

Lát-e a BM OKF szakmai lehetőséget abban, hogy a Magyar Darusmentő összekötő szerepet töltsön be?

Van-e lehetőség célirányos szakmai javaslatok későbbi benyújtására és vizsgálatára?

Megvizsgálható-e egy közösen meghatározott pilot vagy szakmai felmérés?

Milyen szakmai vagy szervezeti feltételek mellett lehet továbblépni?

Mit jelentett valójában a június 9-i mondat?

Ha június 9-én azt a tájékoztatást kaptam, hogy a BM OKF központilag tervezi az együttműködést, akkor több mint három hónappal később jogos kérdésnek érzem:

Milyen együttműködést tervezett akkor a BM OKF?

Erre mindmáig nem kaptam olyan részletes választ, amely számomra egyértelművé tette volna a mondat tartalmát.

Éppen ezért ezt most már nem szeretném helyettük értelmezni.

Azt sem szeretném előre kijelenteni, hogy a BM OKF-nek szüksége van vagy nincs szüksége a Magyar Darusmentőre.

Pontosan ezért készült el a koncepcionális javaslat.

Most már van egy konkrét dokumentum, amelyből világosan megismerhető a kezdeményezés célja, szerepe és a javasolt együttműködési folyamat.

Nem személyes elismerésről van szó

Fontosnak tartom ezt is kimondani.

A Magyar Darusmentő létjogosultságának kérdése nem arról szól, hogy egy ember szakmai múltját vagy személyét valakinek el kell-e ismernie.

A kérdés ennél nagyobb.

Arról szól, hogy Magyarországon rendelkezésre áll-e olyan civil és gazdasági emeléstechnikai tudás, szakemberkapacitás, gyártói háttér és gyakorlati tapasztalat, amely szükség esetén hozzáadott értéket jelenthet a műszaki mentés számára.

És ha rendelkezésre áll, akkor:

Van-e értelme ennek a tudásnak a szervezett és szakmai összekapcsolását megvizsgálni?

Én erre keresem a választ hónapok óta.

Több hónap után most jutottunk el az egyik legfontosabb ponthoz

Számomra személyesen is jelentős pillanat volt, amikor a koncepcionális javaslat átvételét aláírással igazolták.

Nem azért, mert ezzel a Magyar Darusmentő elfogadottá vált volna.

Nem vált azzá.

Hanem azért, mert több hónap után végre van egy olyan konkrét szakmai dokumentum, amelynek átvételét igazolták, és amelynek hivatalos kezelését és megválaszolását külön is kértem.

Innentől már nem személyes benyomásokból vagy szóbeli mondatokból szeretném megtudni, hogyan látja a BM OKF ezt a kezdeményezést.

Most már a leírt javaslatra várom a választ.

Kell vagy nem kell?

Talán túl egyszerű lenne úgy feltenni a kérdést:

"Kell-e a Magyar Darusmentő?"

Ennél pontosabban szeretném megfogalmazni:

Van-e helye Magyarország műszaki mentési rendszerének szakmai környezetében egy olyan kezdeményezésnek, amely hídként kíván működni az állami rendszer, valamint a civil, gazdasági, gyártói és emeléstechnikai szakmai háttér között?

Ha igen:

hogyan?

Ha csak bizonyos feltételekkel:

milyen feltételekkel?

Ha pedig a szakmai álláspont az, hogy nincs szükség ilyen együttműködési modellre:

mi ennek az indoka?

A Magyar Darusmentő részéről a javaslat most már írásban az asztalon van.

Most a válasz következik.

Személyes gondolat – amikor a papír mögött háttérbe szorul a tapasztalat

A szeptember 28-i beszélgetés bennem egy korábbi gondolatot is megerősített.

Fontosnak tartom a végzettséget, a képesítést és a szakmai jogosultságokat. Egy felelősségteljes rendszernek pontosan tudnia kell, hogy ki milyen feladatot milyen kompetenciával végezhet.

De közben felmerül bennem egy másik kérdés is:

Mi történik akkor, amikor a dokumentumok mögött már alig látszik az ember és a mögötte álló több évtizednyi tapasztalat?

Az elmúlt közel harminc évben voltam hivatásos tűzoltó, dolgoztam darukezelőként, műszaki mentési és emeléstechnikai környezetben, láttam veszélyhelyzeteket, jó és rossz döntéseket, valamint olyan gyakorlati megoldásokat, amelyeket nem lehet kizárólag tankönyvből megtanulni.

A beszélgetés egy pontján mégis az az érzésem támadt, mintha ez a szakmai múlt háttérbe került volna.

Különösen elgondolkodtató volt ezt abban a rendszerben megélni, amelynek egykor magam is része voltam. Fiatal tűzoltóként ott tanultam meg a szolgálat, a felelősség és a bajtársiasság jelentését.

Éppen ezért bennem nem az a kérdés, hogy bárkinek automatikusan el kell-e fogadnia azt, amit mondok.

Sokkal inkább ez:

Miért ne lehetne meghallgatni azt a tapasztalatot, amely részben éppen ebből a rendszerből nőtt ki?

Egyetlen ember gyakorlata természetesen nem helyettesíthet szakképesítést, szakértői jogosultságot vagy megfelelő szakmai felelősséget.

De a gyakorlati tudásnak helye kell hogy legyen a párbeszédben.

Talán éppen ez mutatja meg legjobban, miért született meg a Magyar Darusmentő kezdeményezés.

Nem azért, hogy egyetlen ember minden kérdés szakértője legyen.

Hanem azért, hogy egy adott problémához megtaláljuk a megfelelő tudást és a megfelelő szakembert.

Ha gyártói kérdés merül fel, keressük meg a gyártót. Ha munkavédelmi szaktudás szükséges, vonjuk be az arra jogosult szakembert. Ha emeléstechnikai, gépészeti vagy speciális mentési kérdésről van szó, jusson el a probléma ahhoz, aki arra valóban felkészült választ tud adni.

Számomra ezt jelenti a híd szerepe.

Nem azt, hogy mindenre mi adjuk meg a választ, hanem azt, hogy a kérdés és a megfelelő tudás találkozhasson egymással.

A szeptember 28-i nap ezért nem vette el a kedvemet. Inkább megerősített abban, hogy ezen az úton kitartásra van szükség.

Néha valóban nehéz látni, hová vezet.

De továbbra is hiszek abban, hogy a műszaki mentés, az emeléstechnika és az emberi biztonság olyan területek, ahol értékes szakmai tapasztalatot nem szabad elveszíteni csak azért, mert nem ugyanabban a rendszerben vagy ugyanazon a módon született meg.

Ehhez a gondolathoz szorosan kapcsolódik két korábbi írásom is. Más-más oldalról, de mindkettő ugyanazt a kérdést járja körül: hogyan viszonyul egymáshoz a megszerzett gyakorlati tudás, a képzés, a szakmai tapasztalat és az intézményi rendszer.

Rövid személyes megjegyzés

A szeptember 28-i egyeztetésen azt a szóbeli tájékoztatást kaptam, hogy az autódaru-kezelői képzésre benyújtott kérelmem várhatóan elutasításra kerül, mert nem vagyok hivatásos állományban.

Bevallom, ezt szakmailag továbbra sem értem.

A hivatalos írásos választ megvárom, és utána szeretném ezt a kérdést részletesebben is feldolgozni.

Kell vagy nem kell?

Pártl Károly Péter
A Magyar Darusmentő kezdeményezője és alapítója
Magyar Darusmentő Alapítvány – megalakítás alatt

Együtt a biztonságosabb munkavégzésért, a hatékonyabb műszaki mentésért és egy felkészültebb szakmai közösségért!

Dokumentumadatok

Dokumentumazonosító: MD-HÍR-120/2/2026
Dokumentumtípus: Nyílt szakmai felhívás és együttműködési kezdeményezés
Kategória: Országos szakmai előtanulmány - Műszaki mentés és emeléstechnika. 
Kiadó: Magyar Darusmentő kezdeményezés
Közzététel időpontja: 2026. szeptember 29.
Szerző: Pártl Károly Péter

Elsődleges megjelenési hely:
www.magyar-darusmento-alapitvany.hu – Hírek és események

Hivatkozási és hitelességi tájékoztató

A dokumentum elsődleges és hiteles elektronikus példánya a Magyar Darusmentő hivatalos honlapjának Hírek és események rovatában került közzétételre.

Az esetlegesen megjelenő PDF-változatok, sajtóanyagok, fordítások, kivonatok és egyéb mellékletek e dokumentum kapcsolódó, másodlagos publikációinak minősülnek. Eltérés esetén a hivatalos honlapon közzétett változat tekintendő irányadónak.

Tájékoztatás az AI-közreműködésről

A dokumentum elkészítéséhez mesterséges intelligencia nyelvi és szerkesztési támogatást nyújtott. A közölt információk kiválasztását, a végleges tartalom szakmai ellenőrzését, szükség szerinti módosítását és jóváhagyását a szerző végezte. A dokumentum tartalmáért a szerző felel.

© 2026 Magyar Darusmentő kezdeményezés
Minden jog fenntartva.