Meddig tekinthető ideiglenesnek az, ami éveken keresztül rendszeresen működik?

Az ideiglenes rendszám használata önmagában természetesen nem szabálytalan. Szükség van rá a járművek kipróbálásához, vizsgálatához, javítás utáni ellenőrzéséhez, értékesítéséhez, illetve a jogszabályokban meghatározott más átmeneti célokhoz.

A probléma ott kezdődik, amikor az ideiglenes lehetőségből tartós üzleti gyakorlat válik.

A hazai autódarus piacon ugyanis időről időre találkozhatunk olyan, "I" betűjelű ideiglenes rendszámmal közlekedő autódarukkal, amelyek nem egyszeri próbaüzemben vagy rövid műszaki ellenőrzésen vesznek részt, hanem láthatóan rendszeres daruzási munkákat végeznek.

Munkaterületről munkaterületre vonulnak, kitámasztanak, emelnek, majd a következő megrendelés helyszínére indulnak.

Jogosan merül fel tehát a kérdés:

Meddig beszélhetünk próba célú használatról, és mikortól válik az ideiglenes rendszám egy tartósan működő üzleti modell részévé?

A korábbi P-rendszám helyét az I-rendszám vette át

A köznyelvben ma is gyakran próbarendszámként emlegetett hatósági jelzés korábban "P" betűvel kezdődött.

Magyarországon 2022. július 1-jétől egységesítették az ideiglenes rendszámtáblák rendszerét. Az addigi E, M, P, SP és Z betűjelű ideiglenes rendszámok helyett egységesen "I" betűjelű táblákat vezettek be.

Fontos azonban, hogy az egységes betűjel nem jelent egységes felhasználási jogosultságot. Az I-rendszám mögött továbbra is különböző jogcímek, eltérő feltételek és eltérő felhasználási célok állhatnak.

A korábbi P-rendszámnak megfelelő próba célú jogosultság tehát nem arra született, hogy egy forgalomba nem helyezett jármű éveken keresztül, korlátozás nélkül üzletszerű szolgáltatást végezzen.

A próbarendszám célja a próba. Nem pedig egy állandó piaci működés fenntartása.

Az autódaru egyszerre közúti jármű és emelőgép

Az autódaruk esetében a helyzet különösen összetett, mert ugyanaz a gép két, egymással szorosan összefüggő műszaki és jogi rendszer része.

Közúti járműként alkalmasnak kell lennie a biztonságos közlekedésre. Emelőgépként pedig teljesítenie kell a munkavédelmi üzembe helyezésre, a dokumentációra, az időszakos vizsgálatokra, a karbantartásra és a biztonságos üzemeltetésre vonatkozó követelményeket.

A két eljárás jogilag nem azonos. Attól tehát, hogy egy autódarut Magyarországon még nem helyeztek véglegesen forgalomba, elméletileg rendelkezhet az emelőgépként történő használatához szükséges dokumentumokkal.

De akkor ezeket be is kell tudni mutatni.

Jogosan vetődik fel:

• Milyen dokumentáció alapján történt meg a munkavédelmi üzembe helyezés?
• Rendelkezik-e a gép érvényes szerkezeti és fővizsgálattal?
• Megtörtént-e az időszakos biztonsági felülvizsgálata?
• Megvannak-e a gyártói dokumentumok és a terhelési táblázatok?
• Azonosítható-e egyértelműen a daru, annak alváza és emelőszerkezete?
• Ki az emelőgép tényleges üzemeltetője?
• Ki vállalja a munkavédelmi és műszaki felelősséget?

A mobil daru hordozóalváza ráadásul nem kizárólag a közúti közlekedést szolgálja. Az emelés során az alváz, a kitámasztások, a forgó felsőrész és a gém egyetlen teherviselő rendszert alkot.

Ezért a közúti és az emeléstechnikai műszaki állapot ugyan jogilag külön vizsgálati terület, a valóságban azonban nem választható el teljesen egymástól.

Ki ellenőrzi a közúti műszaki alkalmasságot?

Ha egy autódaru tartósan ideiglenes rendszámmal közlekedik, felmerül a kérdés, hogy mikor és milyen eljárásban vizsgálták meg többek között:

• a fékrendszerét;
• a kormányberendezését;
• a futóművét;
• a gumiabroncsait;
• a tengelyterheléseit;
• az alváz és a teherviselő szerkezet állapotát;
• valamint a jármű közúti közlekedésre való általános alkalmasságát.

Az ideiglenes rendszám nem jelentheti azt, hogy a jármű műszaki állapotáért senki sem felel.

Különösen nem egy több tíz tonna össztömegű autódaru esetében, amely közúton közlekedik, majd lakott területen, építkezésen vagy ipari környezetben jelentős tömegű terheket emel.

A túlsúlydíj nem a rendszám betűjelétől függ

Az "I" betűjelű ideiglenes rendszám önmagában nem mentesít a túlsúlyos vagy túlméretes közlekedésre vonatkozó kötelezettségek alól.

A közútkezelői hozzájárulás, az útvonal kijelölése és a túlsúlydíj alapja nem a rendszám típusa, hanem a jármű tényleges össztömege, tengelyterhelése, tengelycsoport-terhelése és mérete.

Amennyiben egy autódaru meghaladja a megengedett értékeket, a szükséges engedélyeket elvileg ideiglenes rendszám esetén is be kell szerezni, az előírt díjakat pedig meg kell fizetni.

A valódi kérdés tehát nem az, hogy az I-rendszám automatikusan díjmentességet biztosít-e – mert nem biztosít –, hanem az:

Az ideiglenes rendszámmal rendszeresen közlekedő autódaruk minden egyes vonulásakor kiváltják-e a szükséges közútkezelői hozzájárulást, és megfizetik-e az összes előírt díjat?

Egyetlen tonna is számít

Egy egyszerű, elméleti példa jól mutatja a kérdés gazdasági jelentőségét.

Ha egy autódaru a megengedett össztömeget mindössze egy tonnával meghaladva 50 kilométert tesz meg a munkaterületig, majd újabb 50 kilométert visszafelé, a kilométer-arányos túlsúlydíj és az eseti engedélyezési eljárások együttes összege már egyetlen munkához kapcsolódóan is több tízezer forint lehet.

Ez első látásra talán nem tűnik jelentős összegnek. Egyetlen vonulásnál valóban nem beszélünk milliós nagyságrendről.

Ha azonban ugyanaz az autódaru rendszeresen, hetente több alkalommal, hónapokon vagy akár éveken keresztül közlekedik, az egyenként viszonylag alacsony díjak éves szinten már komoly összeget jelenthetnek.

Ráadásul egy autódaru esetében nem feltétlenül csak az össztömeg lényeges. A tengelyterhelés, a tengelycsoport-terhelés, a szélesség, a hosszúság és más műszaki paraméterek is további díjakat vagy engedélyezési feltételeket eredményezhetnek.

Ki fizeti meg, és ki tartja meg?

A darus vállalkozások a vonulás költségét általában beépítik a szolgáltatás árába. Ez önmagában teljesen természetes, hiszen az autódaru munkaterületre történő kijuttatása üzemanyaggal, munkaidővel, amortizációval, engedélyezéssel és más költségekkel jár.

A kérdés akkor válik versenyjogi és erkölcsi szempontból is érdekessé, ha egy vállalkozás a megrendelővel megfizetteti a vonuláshoz és a túlsúlyos közlekedéshez kapcsolódó költségeket, de az előírt közútkezelői díjakat esetleg nem fizeti meg.

Ebben az esetben a megrendelőtől beszedett összeg vagy annak egy része nem a közutak kezelőjéhez kerülne, hanem a vállalkozásnál maradna.

Nem állítjuk, hogy ez valamennyi ideiglenes rendszámmal közlekedő autódaru esetében megtörténik. A rendelkezésünkre álló adatok alapján ilyen általános kijelentést nem is lehet tenni.

Azt azonban joggal kérdezzük:

Ellenőrzi-e valaki, hogy az I-rendszámmal rendszeresen dolgozó autódaruk minden vonulása szabályosan, a szükséges engedélyekkel és díjfizetéssel történik?

Hátrányba kerülhetnek a szabályosan működő vállalkozások

Egy szabályosan forgalomba helyezett autódaru tulajdonosa viseli többek között:

• a honosítás és a forgalomba helyezés költségeit;
• a műszaki vizsgálatok díját;
• a biztosítási és adózási terheket;
• a közútkezelői engedélyek költségét;
• a túlsúly- és túlméretdíjakat;
• a munkavédelmi üzembe helyezés és az időszakos vizsgálatok költségeit;
• valamint a gép biztonságos fenntartásával járó valamennyi kiadást.

Ha egy másik piaci szereplő egy ideiglenes lehetőség tartós használatával ezek közül bizonyos költségeket vagy kötelezettségeket elkerül, akkor olyan árelőnybe kerülhet, amely torzíthatja a versenyt.

A szabályosan működő vállalkozás így nem azért lehet drágább, mert kevésbé hatékony, hanem azért, mert megfizeti azokat a költségeket, amelyeket a rendszer előír.

Ez hosszabb távon nemcsak az állam és a közútkezelő bevételeit érintheti. Hátrányos helyzetbe hozhatja azokat a darus vállalkozásokat is, amelyek minden szükséges engedélyt kiváltanak, minden díjat megfizetnek és valamennyi műszaki követelményt teljesítik.

Nem tiltani, hanem szigorúan a céljához kötni

Álláspontom szerint az ideiglenes rendszám intézményére szükség van. Nem annak teljes megszüntetése lenne a helyes megoldás.

A használatát azonban szigorúbban kellene ellenőrizni, különösen a nagy tömegű, jelentős közlekedésbiztonsági és munkavédelmi kockázatot jelentő járművek esetében.

Egyértelműen meg kellene határozni:

• milyen célból adható ki az I-rendszám;
• milyen tevékenység végezhető vele;
• meddig használható ugyanazon a járművön;
• milyen gyakorisággal közlekedhet vele a gép;
• végezhető-e vele üzletszerű, ellenszolgáltatásért nyújtott szolgáltatás;
• milyen dokumentumokat kell vezetni minden egyes elindulásról;
• és melyik hatóság felel a rendeltetésszerű használat ellenőrzéséért.

A próba célú rendszámot arra kell használni, amire létrehozták: próbára, vizsgálatra, javítás utáni ellenőrzésre és az átmeneti közlekedés jogszabályban meghatározott eseteire.

Nem válhat egy autódaru éveken keresztül történő üzletszerű működtetésének állandó alapjává.

Személyes vélemény

Megítélésem szerint egy ideiglenes jogosultság nem biztosíthat tartós piaci előnyt.

Ha egy autódaru rendszeresen munkát vállal, bevételt termel, közúton vonul és a hazai darus vállalkozásokkal versenyez, akkor ugyanazoknak az alapvető műszaki, közlekedési, munkavédelmi és díjfizetési követelményeknek kell megfelelnie, mint bármely más, szabályosan forgalomba helyezett gépnek.

Nem az I-rendszámot használó vállalkozások előzetes megbélyegzése a cél. Azt szeretnénk tisztán látni, hogy a jelenlegi szabályozás megfelelően védi-e:

• a közlekedés biztonságát;
• az emeléstechnikai biztonságot;
• a közutak állapotát;
• az állami és közútkezelői bevételeket;
• valamint a tisztességes piaci versenyt.

Mert ha egy rendszer lehetővé teszi, hogy az ideiglenesből tartós, a próbából pedig mindennapos üzleti gyakorlat legyen, akkor nemcsak az egyes felhasználók felelősségéről kell beszélnünk.

Magát a rendszert és annak ellenőrzését is meg kell vizsgálni.

Hivatalos megkeresés következik

A Magyar Darusmentő a cikkben felvetett kérdésekkel hivatalosan megkeresi az Építési és Közlekedési Minisztérium közlekedési hatóságát, a Magyar Közút Nonprofit Zrt.-t, valamint az illetékes munkavédelmi hatóságot.

Többek között arra várunk választ:

• használható-e az I-rendszám rendszeres, üzletszerű daruzási tevékenységhez;
• hol húzódik a határ a próba célú és a tartós gazdasági használat között;
• milyen közúti és emeléstechnikai dokumentumok szükségesek;
• hogyan ellenőrzik a túlsúlyos és túlméretes vonulások engedélyeit;
• valamint milyen hatósági ellenőrzés biztosítja az ideiglenes rendszám rendeltetésszerű használatát.

A beérkező hivatalos válaszokat a szakmai átláthatóság érdekében nyilvánosságra hozzuk.

Az I-rendszám lehet ideiglenes. A felelősség azonban nem az.

A cikk jogszabályi hátterét többek között a 36/2017. (IX. 18.) NFM rendelet, az Emelőgép Biztonsági Szabályzat, valamint az ideiglenes rendszámok 2022-es átalakításáról szóló hivatalos tájékoztatás adja.

Pártl Károly Péter
Kezdeményező és alapító
Magyar Darusmentő Alapítvány (megalakítás alatt)

Együtt a biztonságosabb munkavégzésért, a hatékony műszaki mentésért és a jobb jövőért!

Dokumentumadatok

Dokumentumazonosító: MD-HÍR-126/2026

Dokumentumtípus: Szakmai véleménycikk és közérdekű tényfeltáró írás

Kategória: Országos szakmai előtanulmány

Elsődleges megjelenés helye:
🌐 www.magyar-darusmento-alapitvany.hu – Hírek és események

Kiadó:
Magyar Darusmentő kezdeményezés

Feltöltés dátuma:
2026. szeptember 01.

Szerző:
Pártl Károly Péter
A Magyar Darusmentő kezdeményezés elindítója

Hivatkozás

A dokumentum elsődleges, hiteles elektronikus példánya a Magyar Darusmentő hivatalos honlapjának Hírek és események menüpontjában került közzétételre. Az esetleges PDF-változatok, sajtóanyagok, fordítások és egyéb mellékletek e dokumentum kapcsolódó másodlagos publikációinak minősülnek.

AI-közreműködés

A dokumentum elkészítésében mesterséges intelligencia (AI) nyújtott nyelvi és szerkesztési támogatást. A végleges tartalom szakmai ellenőrzését, szükség szerinti módosítását és jóváhagyását a szerző végezte.

© 2026 Magyar Darusmentő kezdeményezés
Minden jog fenntartva.