Van olyan szakmai anyag, amelyet az idő meghalad. És van olyan, amelynek bizonyos részei éppen az idő múlásával válnak igazán értékessé.

Dobos Gábor Daruzási, teherkötözési ismeretek című jegyzete 2006-ban jelent meg a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ kiadásában, kifejezetten a KOK-ban folyó darukezelő- és teherkötöző tanfolyamok hallgatói számára. A szakmai anyagot Dékány István emelőgép-szakértő lektorálta.

Húsz év telt el azóta.

Változtak a jogszabályok. Változtak a szabványok. Óriásit fejlődött a darutechnika, az elektronikus terhelésfelügyelet, a kitámasztási rendszerek, az emeléstervezés és maguk a járművek is.

Egy dolog azonban feltűnően nem változott: a műszaki mentés során végzett daruzás összetettsége és felelőssége.

Személyes szakmai véleményem szerint a magyar tűzoltóság daruzással és teherkötözéssel foglalkozó oktatási anyagai között mind a mai napig nehéz olyan dokumentumot találni, amely ennyire átfogóan és ennyire kifejezetten a tűzoltói műszaki mentés szemszögéből közelíti meg ezt a területet.

Nem egyszerűen darukezelői jegyzet

A dokumentum egyik legfontosabb sajátossága, hogy nem egy hagyományos ipari vagy építőipari darukezelői tananyag tűzoltósági kiegészítése.

A kiindulópont maga a műszaki mentés.

Az előszó már húsz évvel ezelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a közúti járműpark, valamint a kamionforgalom növekedése egyre nehezebb műszaki mentési feladatokat eredményezett. A dokumentum bemutatja azt a folyamatot is, amelynek során a tűzoltóság számára nagyobb teljesítményű járműdaruk beszerzése vált szükségessé.

Ez önmagában is fontos történeti dokumentum.

De ennél sokkal többről van szó.

A jegyzet abból indul ki, hogy a tűzoltódaru nem egyszerűen egy autódaru pirosra festve, hanem olyan eszköz, amelynek a kárhelyszíni feladatokhoz kell alkalmazkodnia.

A korabeli Tadano-Faun BKF 35-4 esetében például már külön szerepel:

• az emelővillával végzett emelve vontatás,
• a darugémmel és mentőcsörlővel végzett mentés,
• a gyors telepíthetőség,
• a veszélyes anyagot szállító, túlsúlyos vagy túlméretes járművek emelése,
• valamint több speciális, kifejezetten mentési célú felszerelés.
  Ez már nem egyszerű emeléstechnika.

Ez műszaki mentési emeléstechnika.

Talán a jegyzet legfontosabb gondolata

A dokumentum egyik olyan része, amely számomra különösen sokat mond, azt fogalmazza meg: az olvasó találhat olyan ismereteket is, amelyek első látásra nem tartoznak közvetlenül sem a darukezelő, sem a teherkötöző feladatköréhez.

A szerző azonban rögtön meg is indokolja ezt.

Káresetnél, mentésnél a kezelőnek és a kötözőnek kell megoldania a tényleges mentési műveleteket, ezért előny, ha az ellenőrzésekkel, vizsgálatokkal, követelményekkel és az egész rendszer működésével kapcsolatban is szélesebb ismeretekkel rendelkeznek.

Ez a szemlélet 2026-ban talán még fontosabb, mint 2006-ban volt.

Mert a kárhelyszín nem építkezés.

Ott nincs feltétlenül napokkal korábban elkészített emelési terv. Nem biztos, hogy rendelkezésre áll az emelendő tárgy pontos tömege. Lehet, hogy nem ismert a tömegközéppont. Sérült vagy deformálódott lehet a szerkezet. Mozoghat a rakomány. Folyadék lehet a tartályban. Nem ismert a talaj állapota. Lehet árok, akna, közművezeték vagy rézsű a talaj alatt vagy mellett.

És közben embereket kell menteni.

Itt válik el egymástól a gép kezelése és a valódi szakmai tudás.

A daru telepítése nem ott kezdődik, amikor kinyomjuk a támaszokat

A jegyzet egyik legerősebb fejezete a daruk telepítésével foglalkozik.

Már húsz évvel ezelőtt nagyon világosan leírta: a daru helyének kiválasztása önmagában szakmai döntés.

Vizsgálni kell többek között:

• a kinyúlást,
• a teher tömegét,
• a függeszték, horogszekrény és kötél tömegét,
• az épületek közelségét,
• a talaj teherbírását,
• a föld alatti aknákat, csatornákat és kábelalagutakat,
• a rézsűket és munkagödröket,
• valamint a daru stabilitását befolyásoló környezeti tényezőket.

A talajjal foglalkozó rész különösen fontos.

A dokumentum nem áll meg annál, hogy "megfelelő teherbírású talaj szükséges". Felhívja a figyelmet arra is, hogy a föld alatt húzódó csatorna, kábelalagút, akna vagy vízmosás miatt egy látszólag stabil terület teherbírása sem feltétlenül megfelelő.

Sőt, egyszerű fizikai összefüggéssel magyarázza el a talpnyomást és a szükséges alátámasztási felület jelentőségét.

Ez pontosan az a gyakorlati tudás, amelyet nem lehet pusztán egy kezelőkar mozgatásának megtanulásával megszerezni.

A teherkötözés nem mellékes feladat

A jegyzet másik óriási értéke a teherkötözés részletes tárgyalása.

Horogszerkezetek, sodronykötelek, láncok, hevederek, kötözési módok, tömegközéppont, kötélágszögek, élvédelem, kötözőeszközök vizsgálata és selejtezése – mindez önálló szakmai területként jelenik meg.

A teher felkötésénél például világosan rögzíti azt az alapelvet, hogy a horognak a teher tömegközéppontja fölött kell elhelyezkednie.

Egy építőipari tehernél gyakran rendelkezésre áll gyári emelési pont vagy dokumentáció.

Egy összeroncsolódott kamionnál, vasúti járműnél vagy egy sérült szerkezetnél ez korántsem biztos.

A műszaki mentésnél tehát a kötöző nem egyszerű segítője a darukezelőnek. A biztonságos emelési rendszer egyik meghatározó szereplője.

A technika önmagában nem old meg mindent

Talán az egész anyag egyik legfontosabb, ma is érvényes üzenete az emberi tényező szerepe.

A jegyzet hangsúlyozza, hogy a daruzás során bekövetkező balesetekben sokszor nem kizárólag műszaki meghibásodás, hanem emberi figyelmetlenség és gyakorlatlanság játszik szerepet.

A kezelő munkájának biztonságához megfelelő elméleti és gyakorlati készségeket, valamint megfelelő testi és szellemi állapotot határoz meg feltételként.

A jegyzetben szereplő korabeli szakértői statisztika szerint az emelőgépes balesetek elsődleges okai között a kezelési hiányosságok közel 50 százalékos arányban jelentek meg.

Ezt a mondatot érdemes lenne ma is komolyan venni.

Mert a modern daru egyre többet tud – de a döntést továbbra is az ember hozza meg.

A számítógép kijelzi a terhelést.

A kezelőnek viszont fel kell ismernie a rossz kötözést.

A gép érzékeli a támaszhelyzetet.

Valakinek azonban fel kell ismernie, hogy mi található a támasz alatt.

A túlterhelés-gátló megakadályozhat bizonyos veszélyes műveleteket.

De azt nem feltétlenül tudja eldönteni, hogy az emelendő roncs a következő tíz centiméteren hogyan fog viselkedni.

Húsz év után természetesen korszerűsítésre szorul

Fontos azonban világosan kimondani:

a 2006-os jegyzetet 2026-ban nem lehet változtatás nélkül aktuális jogszabályi vagy szabványügyi kézikönyvként használni.

A dokumentum számos olyan korabeli magyar szabványt és jogszabályt sorol fel, amelyeknél ma már elengedhetetlen az aktuális szabályozás ellenőrzése.

A darutechnika is jelentősen fejlődött.

A jegyzet végén még a Liebherr LTM 1070-1, a Tadano-Faun ATF 60-4 és a BKF 35-4 alkotják a hazai tűzoltódaruk műszaki összehasonlításának alapját.

Ma már egészen más lehetőségeket kínálnak többek között:

• az elektronikus terheléstervező rendszerek,
• az aszimmetrikus kitámasztási rendszerek,
• az automatikus támaszterhelés-felügyelet,
• a korszerű teherfelvevő eszközök,
• a digitális emeléstervezés,
• a modern kommunikációs rendszerek,
• valamint az új generációs mobil- és speciális daruk.

A fizika azonban nem változott.

A kinyúlás ma is kinyúlás.

A billentőnyomaték ma is billentőnyomaték.

A rosszul megválasztott kötözési pont ma is veszélyes.

A nem megfelelő talaj ma is daruborulást okozhat.

És a tapasztalatlan ember ma is komoly kockázati tényező.

Talán nem új könyvet kellene írni – hanem folytatni ezt

Éppen ezért szerintem érdemes lenne másként tekinteni erre a közel húszéves szakmai anyagra.

Nem úgy, mint egy elavult jegyzetre.

Hanem úgy, mint egy olyan szakmai alapra, amelynek elkészítésekor már megfogalmaztak számos olyan gondolatot, amelyekre ma egy korszerű tűzoltósági emeléstechnikai képzést fel lehetne építeni.

A következő logikus lépés akár egy:

Daruzási és teherkötözési ismeretek – műszaki mentés 2026

című korszerű szakmai anyag lehetne.

Olyan, amely megőrzi az eredeti jegyzet gyakorlati szemléletét, ugyanakkor már tartalmazza:

• a jelenlegi jogszabályokat és szabványokat,
• a mai tűzoltósági és civil darutechnikát,
• korszerű terhelési táblázatok értelmezését,
• digitális emeléstervezést,
• talaj- és támaszterhelés-számítást,
• korszerű kötözéstechnikát,
• többdarus emeléseket,
• csörlőzést és vontatást,
• jármű- és vasúti mentéseket,
• veszélyesanyag-szállító járművek mentését,
• modern kommunikációs és irányítási eljárásokat,
• valamint mindenekelőtt valós kárhelyszíni gyakorlati képzést.

Személyes gondolat

Számomra ennek a 2006-os jegyzetnek talán nem is az a legfontosabb üzenete, hogy húsz évvel ezelőtt milyen daruk álltak rendszerben.

Sokkal fontosabb az a szemlélet, amely az egész anyagot áthatja: már akkor világosan felismerték, hogy a tűzoltósági daruzás nem egyszerűen egy gép kezelését jelenti.

Ehhez ismerni kell a darut, a terhet, a kötözést, a talajt, a fizikát, a veszélyeket, az irányítást és mindenekelőtt a műszaki mentés sajátos körülményeit.

Éppen ezért számomra 2026-ban már nemcsak elgondolkodtató, hanem szakmailag nehezen érthető is, hogy húsz év elteltével még mindig ehhez a 2006-ban készült jegyzethez kell visszanyúlnunk, ha a tűzoltósági daruzás komplexitását egy valóban átfogó magyar szakmai anyagon keresztül szeretnénk bemutatni.

Ez természetesen nem Dobos Gábor munkájának kritikája.

Éppen ellenkezőleg: annak értékét és időtállóságát bizonyítja.

A kérdés számomra inkább az, hogy mi történt az azóta eltelt húsz évben, és miért nem született meg ennek egy korszerű, a mai technikai lehetőségeket, tapasztalatokat és műszaki mentési követelményeket feldolgozó folytatása.

Különösen azért foglalkoztat ez a kérdés, mert az elmúlt időszakban magam is megpróbáltam szakmai párbeszédet kezdeményezni ezen a területen.

A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság részéről korábban e-mailben olyan visszajelzést kaptam, amely alapján számomra az együttműködés lehetőségének vizsgálata rajzolódott ki. Ezt személyes szakmai egyeztetés is követte az OKF-en belül.

Éppen ezért számomra nehezen összeegyeztethető mindezzel az a későbbi kommunikáció, amelyből már egészen más kép alakult ki.

Az én olvasatomban ugyanis végül az az üzenet jelent meg, hogy egy külső, a daruzásban és műszaki mentésben gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakember tudásának bevonására nincs szükség, vagy legalábbis annak nincs valódi helye ebben a szakmai közegben.

Ha ez valóban így van, azt tudomásul lehet venni.

De akkor ezt szerintem ki is kell mondani.

Ha viszont nem így van, akkor arra is szükség lenne, hogy az egymásnak látszólag ellentmondó visszajelzésekre világos szakmai válasz szülessen.

Én ugyanis továbbra sem pozíciót, rangot vagy szerepet keresek ebben a történetben.

Azt szeretném tudni, hogy szükség van-e a több évtizedes gyakorlati tapasztalatra, a civil daruzási szakma ismereteire és a műszaki mentésben megszerzett tudásra akkor, amikor a magyar tűzoltósági emeléstechnika jövőjéről beszélünk.

Hamarosan ezért ismét fel kívánom tenni ezt a kérdést Varga Ferenc tűzoltó dandártábornok úrnak is.

Nem támadó szándékkal.

Hanem azért, mert úgy gondolom, hogy a korábbi írásos visszajelzések és a személyes szakmai találkozó után ennyi szakmai méltányosság talán elvárható:

kapjak egy világos választ arra, hogy van-e helye ennek a tudásnak és ennek a kezdeményezésnek a szakmai párbeszédben – vagy nincs.

Mert miközben ezen gondolkodunk, előttünk fekszik egy 2006-ban kiadott, közel kétszáz oldalas szakmai jegyzet, amely már húsz évvel ezelőtt felismerte, milyen összetett tudást igényel a tűzoltósági daruzás.

Ezért számomra a valódi kérdés már nem az, hogy szükség lenne-e a 2006-os jegyzet korszerű folytatására.

Meggyőződésem szerint szükség lenne rá.

A kérdés az, hogy húsz évvel később van-e szakmai akarat arra, hogy ez a tudás tovább fejlődjön – és abban helyet kapjanak azok gyakorlati tapasztalatai is, akik nap mint nap ezen a területen dolgoznak.

És a legvégén egy személyes megjegyzés a BM OKF és a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ vezetése felé.

Az elmúlt időszak elmaradt vagy számomra nem kielégítő szakmai válaszai, az egymással sokszor nehezen összeegyeztethető visszajelzések és a szakmai kérdések megválaszolatlanul hagyása számomra nem jelent megoldást.

Nem hiszem, hogy egy szakmai problémát úgy lehet kezelni, hogy nem beszélünk róla, abban bízunk, hogy idővel majd elcsendesedik, vagy arra várunk, hogy a döntést és a felelősséget valaki más, "feljebb" majd egyszer magára vállalja.

A tűzoltósági műszaki mentés, a daruzás, az emeléstechnikai biztonság és az oktatás ennél sokkal komolyabb terület.

A vezetői beosztás számomra nemcsak jogosultságot és rangot jelent, hanem döntést, felelősséget és azt is, hogy a kellemetlen szakmai kérdésekre is választ kell adni.

Ezért tisztelettel, de egyre határozottabban azt kérem az OKF és a KOK vezetőitől: ne egymásra, ne más szervezetekre és ne a "felsőbb szintre" mutassanak. Vállalják fel szakmailag azt, amit képviselnek, mondják ki, miben értenek egyet, miben nem, és vállalják döntéseik szakmai indokait is.

Ha a külső gyakorlati tapasztalatra nincs szükség, mondják ki.

Ha van rá szükség, akkor kezdődjön végre érdemi szakmai párbeszéd.

Mert a hallgatás nem szakmai álláspont. A felelősség továbbadása pedig nem vezetői döntés.

És húsz évvel egy ilyen színvonalú szakmai jegyzet megszületése után szerintem már nem az a kérdés, hogy van-e miről beszélnünk.

Hanem az, hogy lesz-e végre olyan vezetői döntés és szakmai felelősségvállalás, amely ezt a beszélgetést valóban felvállalja.

Utóirat:
Továbbra is várom a személyes találkozónkat követően megküldött kérésemre a hivatalos választ, amelyben kérem egyértelműen megjelölni, hogy az egyeztetésen pontosan kikkel folytattam szakmai megbeszélést. Úgy gondolom, ennek írásos rögzítése egy ilyen jelentőségű szakmai találkozó után alapvető és méltányolható kérés.

Pártl Károly Péter
Kezdeményező és alapító
Magyar Darusmentő Alapítvány (megalakítás alatt)

Együtt a biztonságosabb munkavégzésért, a hatékony műszaki mentésért és a jobb jövőért!

Dokumentumadatok

Dokumentumazonosító: MD-HÍR-103/2026

Dokumentumtípus: Hírcikk

Kategória: Szakmai elemzés és személyes vélemény

Elsődleges megjelenés helye:
🌐 www.magyar-darusmento-alapitvany.hu – Hírek és események

Kiadó:
Magyar Darusmentő kezdeményezés

Feltöltés dátuma:
2026. augusztus 23.

Szerző:
Pártl Károly Péter
A Magyar Darusmentő kezdeményezés elindítója

Hivatkozás

A dokumentum elsődleges, hiteles elektronikus példánya a Magyar Darusmentő hivatalos honlapjának Hírek és események menüpontjában került közzétételre. Az esetleges PDF-változatok, sajtóanyagok, fordítások és egyéb mellékletek e dokumentum kapcsolódó másodlagos publikációinak minősülnek.

AI-közreműködés

A dokumentum elkészítésében mesterséges intelligencia (AI) nyújtott nyelvi és szerkesztési támogatást. A végleges tartalom szakmai ellenőrzését, szükség szerinti módosítását és jóváhagyását a szerző végezte.

© 2026 Magyar Darusmentő kezdeményezés
Minden jog fenntartva.